Vasúttal Törökbálintra – vagy gyalog?
A törökbálinti önrkományzat hírlevelében egy önkormányzati képviselő érdekes ötletet vetett fel: saját vasúttársaság közlekedjen a MÁV vonalán Törökbálint és Kelenföld között.
A Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) érdeklődve figyelte a törökbálinti önkormányzati hírlevél hasábjain a közösségi közlekedésről indult cikksorozatot, amelyben Győrfi László képviselő úr különböző kötöttpályás megoldások gondolatát vetette fel. Egyesületünk örömébe némi kétely merült, mivel nehezen tűnt hihetőnek, hogy az Önkormányzat több százmillió forintot áldozna a közlekedésre, amikor az utóbbi időben a polgármester úr is többször említette (amit burkoltan a legutóbbi számban Gáldi György úr írása is megerősített), hogy pénzügyi okokból a meglévő autóbuszjáratok ritkítását szeretnék elérni. Kíváncsiak voltunk, vajon honnan akadnak százmilliók a vasúti fejlesztésre, amikor több, mint két éve nem sikerült találni évi néhány millió forintot a 100% körüli kihasználtsággal közlekedő gyors 172-es autóbusz sűrítésére, sőt, még a jelenlegi járatsűrűség finanszírozása is kérdéses.
A legutóbbi számban azután Gáldi úr – már említett – írása tovább fokozta kételyeinket, mivel homlokegyenest ellentétbe került Győrfi úrral, több helyütt kifejezetten cáfolva az ő gondolatait. Egyesületünk természetesen nem érzi feladatának annak eldöntését, hogy mi kerüljön az Önkormányzat Hírlevelébe, de úgy érezzük, jogunk van tudni (és nem csak nekünk, hanem minden olvasónak), hogy amit olvasunk, az vajon két magánember személyes vitája, vagy az Önkormányzat hivatalos álláspontja.
Gáldi úr szembeszáll a vasúti elképzelésekkel, mert – máshonnan már ismert kampányszerű kijelentéssel – úgy véli, a négyes metró minden közlekedési problémát megold, a metróhoz pedig jusson el mindenki, ahogy tud. Például autóbusszal, amelynek menetideje ma a törökbálinti településközpont és az Etele tér között a reggeli csúcsidőben 40-45 perc lenne, ha lenne ilyen járat (a távolság 10 km), és várakozásaink szerint a metró megnyitásának idejére ez elérheti a 60 percet is. Meglátásunk szerint ehhez képest már mellékes, hogy az Etele tér és a Kálvin tér közti jelenleg 16-18 perces menetidő a metróval 7-8 perccel rövidebb lesz, és ezt az időt többségében ülve tölthetik el az odáig akár egy órán át tömött buszon utazók.
Furcsálljuk ugyanakkor azt is, hogy miközben az Önkormányzat képviselői arról cikkeznek, hogy előnyben kell részesíteni a közösségi közlekedést az egyénivel szemben, közismerten olyan útépítéseket kezdeményeznek (az M7 felhajtónál és a Haranglábnál), amelyek megvalósulása esetén az érintett csomópontokban (és, kerülőút híján, az egész településen) lehetetlenné válna az autóbuszos közlekedés, mivel a megálmodott szűk körforgalmakban az autóbuszok nem férnének el. (Egyesületünk e témában már korábban levélben fordult a polgármester úrhoz, melyre azóta is hiába várunk választ).
A VEKE úgy véli, mindkét vitás félnek igaza van. Győrfi úrnak be kell látnia, hogy ma még nem érett meg a helyzet arra, hogy vasútra állítsuk át a teljes Törökbálint – Budapest irányú közlekedést. Gáldi úrnak pedig azt kellene belátnia, hogy az autóbuszos utaztatás hosszabb távon semmiképpen sem lehet versenyképes a személygépkocsikhoz képest, és a tervezett négyes metró is csak akkor adhat igazi gyógyírt a törökbálintiak problémáira, ha odáig is gyorsan és kényelmesen jutnak el. Ehhez a legjobb megoldás talán egy olyan metróterv támogatása lenne, amely nem ér véget a Kelenföldi pályaudvarnál, hanem a meglévő vasúti infrastruktúrát felhasználva közlekedik tovább Budafok, Nagytétény, Érd, és talán (20-30 percenként) Törökbálint és Biatorbágy felé.
Megjelent a TörökBálint c. önkormányzati lap 2004. júliusi számában
