Új győri autóbusz-menetrend 2017 őszétől

Több év kihagyás után, 2017. szeptember 1-től jelent meg új helyi autóbusz-menetrend Győr városában. Győri tagszervezetünk cikkében áttekinti a változásokat és a még fennálló hiányosságokat. Vajon elégedettek lehetünk vagy van még bőven mit tenni? Szerintünk Győr városa sokkal többre lenne hivatott, mint amit most felmutat.

Győr helyi autóbusz-hálózatában az utolsó nagyszabású pozitív változás 2009 nyarán történt, amiről annak idején be is számoltunk honlapunkon: ekkor került bevezetésre a nagy sikert arató, átmenetileg újbóli utasszám-növekedést is eredményező átmérős vonalak többsége. Ezt követően évről évre kisebb korrekciók történtek, majd 2013-ban az önkormányzat sajnos újból elővette régi eszközét, a “fűnyírót” és 530 ezer kilométert (több, mint 10%-ot) nyesett ki a helyi autóbuszjáratok teljesítményéből, megszüntetve a hálózat több népszerű elemét, és ritkítva a járatokat a legtöbb vonalon (ennek szemléletes példája Likócs, ahol csúcsidőn kívül a korábbi 40 helyett 70 perces követés került bevezetésre). Az utolsó helyi menetrendfüzet 2014-ben, a Baross Gábor híd felújítását követően jelent meg, amely szintén hozott néhány kisebb korrekciót. Ezután több, mint 3 évig a hálózat érdemben nem változott, csupán “foltozások” történtek, amelyek sajnos legtöbbször nem a rendszer átláthatósága irányába mutattak, hanem a 2009-es reform során letisztított hálózatot újra elbonyolították. A felsorolt előzmények után izgatottan vártuk a régóta tervezett új menetrendet, amely végül 2017 őszén született meg.

Aki nagy változásra számított, csalódnia kellett: az új menetrend nem hozott a 2009-eshez hasonló forradalmi változásokat, alapvetően a korábbi években történt kis lépések kerültek összegzésre, a csúcsidei torlódások miatti késések “legalizálódtak” extra csúcsidei menetidők bevezetése révén (ami sajnos csak tüneti kezelés, a szolgáltatás kiszámíthatóságát ugyan javítja, de a dugóban elvesztett időt nem pótolja), illetve néhány új elem jelent meg. De legalább a kibocsátott teljesítmény szinten maradt, nem történt újabb járatritkítás: manapság már ez is nagy szó. Az alábbiakban áttekintjük az új menetrendben szereplő (tehát részben már az elmúlt 1-2 évben bevezetett) újdonságokat, majd felvázoljuk a még mindig megoldatlan régi, valamint az újabb keletű problémákat.

Szarvas utca és Korányi Frigyes tér környéke: “hoztam is meg nem is”

A Korányi Frigyes tér klasszikusan a 2-es autóbuszok végállomása volt: elsősorban az akkor még működő keksz- és ostyagyár dolgozói utaztak arrafelé, de a Széchenyi István Egyetem (illetve elődje, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola) hallgatói, valamint az uszoda látogatói is előszeretettel használták a vonalat. A kekszgyár megszűnése, majd a Jedlik híd megépítése a Korányi Frigyes téri ág kihasználtságát drasztikusan lecsökkentette, ezért 2011. november 21-től a 2-es autóbuszvonalat visszavágták a belvárosi Révai Miklós utcáig. Ezt követően a Korányi Frigyes teret éveken keresztül elkerülték az autóbuszok: az ott lakók egy része örült a nagy csendnek, mások viszont sérelmezték, hogy többet kellett gyalogolniuk a legközelebbi buszmegállóhoz. A változásra egészen 2015. május 6-ig kellett várni, amikor a pinnyédi 8-as autóbuszok útvonala is módosult: a Korányi Frigyes térhez közeli Szarvas utcából az új Aqua sportközpont melletti új útra terelték az autóbusz-forgalmat. Mivel így a korábban két útvonalon is kiszolgált környék már teljesen ellátatlan maradt volna, a helyzet javítása érdekében a 8-as autóbuszok egy része 8B jelzéssel újra betért a Korányi Frigyes térre. A megoldás előnye annyi volt, hogy szinte semmibe nem került a városnak, hátránya viszont az, hogy nem adott teljes értékű kiszolgálást, mivel csak munkanapokon csúcsidőben (a hivatásforgalom irányának megfelelően reggel Pinnyéd felől, délután Pinnyéd felé), illetve szombaton néhány alkalommal térnek be az autóbuszok, szemben a korábbi teljes üzemidős kiszolgálással. Ezen kívül a pinnyédi utasok számára felesleges kerülőt jelent a betérés.

Egyesületünk véleménye szerint ez a megoldás a népmesei “hozott is meg nem is” esete: korrektebb megoldás lett volna egy másik vonalat meghosszabbítani teljes üzemidőben a Korányi Frigyes térre vagy a Szarvas utcáig, még ha ez nyilván magasabb (de nem vállalhatatlan) költséggel is járna, de mind az érintett környéken lakók, mind a pinnyédiek számára sokkal előnyösebb lenne.

 

CITY-busz a Munkácsy Mihály utcában: beérett a sok éves munka

A győri CITY-busz története szorosan kapcsolódik a VEKE győri tevékenységéhez. Még 2007-ben, az Európai Mobilitási Hét alkalmából kezdeményeztük a vonal létrehozását. A vonal rendszeresítésére közel 4 évet kellett várni, 2011 szeptemberétől viszont beindult az állandó közlekedés, először csak piacnapokon, az ideiglenes piac és a Belváros viszonylatában, majd alig néhány hónappal később, 2011. november 14-től kezdődően a CITY-buszok már vasárnap kivételével minden nap közlekedtek, és a Széchenyi István Egyetemet is érintették. A vonalból azonban még mindig kimaradt egy fontos helyszín: a Belváros nyugati kapuja, a Munkácsy Mihály utca környéke, amelyet pedig már a 2007. évi próbajárat is érintett. Bár a Munkácsy Mihály utca érintése nem jelentett volna érdemi többletköltséget, érthetetlen módon sokáig nem került sor az útvonal bővítésére, melyet a lakosság a sajtóban is több alkalommal kért. Az egyik ilyen megkeresésre a VEKE is reagált, majd a K2 hetilap hasábjain több részes nyilvános vitát folytattunk a Polgármesteri Hivatal illetékeseivel, melynek során a Munkácsy Mihály utcai meghosszabbítással szembeni valamennyi ellenérvet cáfoltuk. Biztosan ez is szerepet játszott abban, hogy 2015. június 16-tól, először csak a Kossuth híd és a Kálóczy tér lezárásának idejére ideiglenes végállomásként, majd 2015. szeptember 1-től véglegesen beépült a Munkácsy Mihály utca a CITY-buszok útvonalába, amiért azóta is sok győri utas hálás.

2015. szeptember 1-től egy másik, szimbolikus értékű változtatásra is sor került: bár a CITY-busz optimális végállomása kezdettől fogva a Széchenyi István Egyetem előtt lett volna, a megállóhely nagy forgalma miatt kezdetben nem volt lehetősége a szolgáltatónak ott várakoztatnia a kiállási idejüket töltő autóbuszokat, máshová telepíteni őket pedig irreálisan nagy rezsiköltséggel járt volna. Emiatt 2011-től a Révai Miklós utca lett a végállomás, amely a vonal alapvető céljával ellentétben sajnos nem tette lehetővé a Belváros megszakítás nélküli körbeutazását, és még tovább növelte a Révai Miklós utcai végállomás zsúfoltságát, az ott lakók évtizedes panasza ellenére. 2012 februárjától a Rónay Jácint utcába került a várakozási hely: onnan néhány lakó tiltakozása miatt kellett rövidesen újra költöznie a végállomásnak, amely 2012 márciusában a Kálóczy térre került. Ezzel a végállomással viszont az volt a gond, hogy a Belváros felé induló CITY-buszok nem tudták már érinteni a Széchenyi István Egyetem előtti központi megállóhelyet, így a Belváros felé utazók egy adott helyen várakozva a potenciális autóbuszoknak csak egy részét érhették el. Ráadásul a Kálóczy tér 2015. évi átépítésekor az autóbuszok ottani kiállási lehetősége is megszűnt (csak egy rövid megállóhely maradt, helyette több személygépkocsi-parkolóhely került kialakításra), így teljesen kézenfekvő és jogos megoldás lett a Széchenyi István Egyetem előtti buszmegállóval szomszédos személygépkocsi-parkoló átminősítése autóbusz-várakozó hellyé. Ez nem csak a CITY-busz számára jelentett optimális végállomást, hanem megoldotta a 9-19 járatok végállomási tartózkodásának korábbi problémáit is, melyek ugyan rövidebb ideig, de szintén akadályozták az megállóhelyen áthaladó autóbuszjáratok utascseréjét. Ezzel a lépéssel a város vezetése végre határozottan kiállt a közösségi közlekedést használó több tízezer ember mellett, felvállalva azt is, hogy a parkolókat korábban használó néhány autósnak ez az intézkedés érthetően nem tetszett. Azonban be kell látni, hogy a város központi részein lehetetlen, és nem is cél minden személygépkocsinak teret adni: ezekben a városrészekben a sokkal helytakarékosabb közösségi közlekedést kell előnyben részesíteni.

 

Fokozódik az integráció: a külső Fehérvári út és Víziváros kiszolgálása

Míg korábban alapvetően a helyi és helyközi közlekedés szigorú szétválasztása volt jellemző Győrre (néhány Ménfőcsanakon áthaladó vonal kivételével), az utóbbi években némi enyhülés volt érzékelhető. Először az említett ménfőcsanaki vonalakon (32, 34, 36) kerültek törlésre a fel- és leszállást korlátozó jelek valamennyi megállóhely esetében, bővítve az utazási lehetőségeket a belső városrészekben is, pl. a nádorvárosi köztemető környékén (még ha tapasztalataink szerint sajnos kezdetben néhány helyközi autóbuszvezető és utas szabotálta is ezt: bizonyos autóbuszvezetők lassítás nélkül száguldottak el a megállóhelyen várakozó helyi utasok mellett, de ha mégis megálltak, akkor a felszállók a helyközi viszonylatban utazó társaiktól kaphattak válogatott beszólásokat, mondván “ez nem helyi járat”). 2016 végétől kezdődően azonban újabb vonalakra került kiterjesztésre az integráció.

Amennyiben az utasok létszáma megengedi (tehát nem alakul ki túlzott zsúfoltság, netán utaslemaradás), az integrált szolgáltatás rendkívül költséghatékony megoldást jelenthet a megrendelők és a szolgáltatók számára, ráadásul az utasok nagyobb része is alapvetően nyerhet vele, mivel a párhuzamosan közlekedő, kihasználatlan helyi és helyközi járatok előbb-utóbb szükségszerű ritkítása helyett az integráció révén akár még kínálatbővülésre is sor kerülhet.

Erre jó példa a Fehérvári út külső, végig lakóházakkal szegélyezett szakasza, amelyet a 81-es főút új bevezető szakaszának megépítése előtt a helyközi autóbuszok használtak (és meg is álltak itt), de a forgalomcsillapítás jegyében kivétel nélkül átterelésre kerültek az új bevezető útra. Bár így a lakók szinte teljes nyugalomhoz jutottak, ugyanakkor a személygépkocsival nem rendelkezők számára komoly érvágást jelentett, hogy még helyközi bérlettel sem vehették igénybe a közösségi közlekedést a városnak ezen a részén, csak több, mint egy kilométeres gyaloglás árán. A helyzet javítása érdekében 2016. december 11-től a 7025-ös számú, Győr – Győrság – Tápszentmiklós helyközi autóbuszvonal egyes járatai újra a régi Fehérvári úton át közlekednek, és megállnak a Fehérvári út 206. elnevezésű megállóhelyen. Mi több: ezek a járatok helyi számozást is kaptak (27), illetve helyi jeggyel, bérlettel igénybe vehetők a város területén.

A fejlesztés egyetlen szépséghibája a betérített járatok minimális száma: munkanapokon egyik irányban 3, másik irányban 4 járat vehető igénybe, hétvégén ennél is kevesebb, ami komoly szolgáltatásnak nem nevezhető. Meglátásunk szerint a 7025-ös vonal valamennyi járatának betérítése sem jelentene túlzott terhet Győr városának (hiszen az integrált járatok esetében a költségnek csupán töredéke esik a városra), viszont akkor teljes üzemidőben megkapná legalább az elégséges szolgáltatást a Fehérvári út lakossága.

A másik helyszín, Víziváros esetében szerencsére nem történt ilyen fukarkodás: itt 2017. június 16-tól kezdődően az új bácsai útra terelt 7003, 7004, 7005 helyközi vonalak Győr és Kisbajcs közötti szakaszán közlekedő valamennyi járat bevonásra került a helyi közlekedésbe, ami munkanapokon nagyrészt óránkénti, hétvégén néhány utazási lehetőséget biztosít. (Azért nem ennél is többet, mert Kisbajcs kiszolgálása két irányból is történik, és a Vámosszabadit is érintő kerülőút értelemszerűen kiesett az integráció lehetőségéből.) Még ilyen módon is jelentős kínálatnövekedést hozott a módosítás, hiszen azt megelőzően még munkanapokon is mindössze néhány alkalommal közlekedtek errefelé az önálló 10-es helyi járatok, azok többsége is kihasználatlanul (utóbbiak megszüntetése révén a jelenleg még forgalmasabb, sokszor nagyon zsúfolt 11, 11Y vonalak járatai kerültek sűrítésre). Ennek ellenére Víziváros kiszolgálásának bővítése indokolt volt, hiszen gomba módjára nőnek ki az új társasházak a földből, és elfogadható közösségi közlekedési lehetőség híján az új lakók a jövőben is csak a személygépkocsi-használatra alapozhatnának, ami a Széchenyi híd torlódásait tovább súlyosbítaná.

Bár a helyközi járatok integrálása rövid távon megoldotta Víziváros közösségi közlekedését, középtávon biztosan szükség lesz arra, hogy újból helyi betétjáratok is kiszolgálják majd a rendkívül intenzíven növekvő városrészt, de egyelőre örüljünk ennek a fejlesztésnek is.

Tovább bővül az ipari park

Az 1992-ben alapított győri nemzetközi ipari park története kezdettől fogva sikertörténet: a létesítmény folyamatosan vonzza az újabb vállalkozásokat, emiatt a park mérete már többször megduplázódott az évek során. A legújabb bővítésre két helyszínen került sor: a Tibormajori úttól délre kiépült az Égerfa utca, illetve a Tibormajori út meghosszabbításában, az új 813-as számú keleti elkerülő út és Győrszentiván között pedig kiépültek az AUDI gyárat kiszolgáló logisztikai csarnokok (LOC 1 és 2), de tervben van további csarnokok építése is.

A fejlesztésekre a közösségi közlekedés rendszere nem a leggyorsabban, de végül azért reagált: az Égerfa utcához 2015. szeptember 1-től kezdődően közlekedik tovább néhány 25-ös és 38-as autóbuszjárat, míg a LOC csarnokok kiszolgálása 2017. január 1-től valósult meg egy teljesen új, 28-as számú vonal indításával. Bár ez utóbbi fejlesztés súlyosabb problémákat oldott meg, mégis éveket kellett rá várni, ugyanis az új csarnokok távolságából adódóan a szokásos “foltozgatás”, azaz a kilométerek átcsoportosítgatása, meglévő járatok meghosszabbítása vagy betérítése ez esetben nem volt járható út, így az önkormányzat egyedülálló módon, több év után újra növelte a megrendelt helyi közlekedési teljesítményt. Üröm az örömben, hogy a kiszolgálás egyelőre csak 3 műszakváltás idején valósult meg, a 12 órás műszakban dolgozók a 18 órai váltáskor nem használhatják a 28-as autóbuszt.

2017. szeptember 1-től a Révai Miklós utca és Győrszentiván, Kálmán Imre út között közlekedő 30Y járatok is érintik a LOC csarnokokat.

Irány az éjszaka? Egyelőre csak nagyon óvatosan…

 Egyesületünk éppen 10 évvel ezelőtt, 2007-ben készített részletes tanulmányt Győr helyi közösségi közlekedésének fejlesztési lehetőségeiről, melynek egyik fontos megállapítása az éjszakai közlekedés hiánya volt, ami egy 130 ezer fős egyetemi városban (más városok gyakorlatát is figyelembe véve) meglátásunk szerint elfogadhatatlan. A győri éjszakai járatok konkrét útvonalára is javaslatot tettünk a tanulmányban, amit a 2008. évi Európai Mobilitási Héten ki is próbálhattunk. Az eredmények önmagukért beszéltek: bejáratás nélkül, már az első éjszaka tele volt a kísérleti autóbusz. Egyértelműnek tűnt számunkra, hogy a felelős városvezetés levonja a következtetést, és állandósítja a szolgáltatást, amelynek költsége a nappali közlekedéshez képest szinte észrevehetetlen lenne, erre azonban 10 év alatt sem került sor. Érdekes módon az önkormányzat kissé skizofrén módon minden évben, az Európai Mobilitási Hét keretén belül közlekedtet éjszakai járatokat, azonban az állandósításról hallani sem akar, pedig az összes kísérlet azt mutatta, hogy erre komoly igény lenne, mi több, ha néhány hónapon keresztül bejáratódna, valószínűleg hamarosan bővíteni is kellene a szolgáltatást.

Az éjszakai járat nem csupán a szórakozni járókat, hanem a késő estig dolgozókat, utolsó vonatokkal érkezőket is szolgálná. Utóbbiak segítése érdekében azért történt egy nagyon apró lépés: 2017. június 16-tól kezdődően a Bácsáról 23.05 órakor induló 11-es autóbusz, amely 23.24 órakor áll meg a Honvéd ligetnél, utazási igény esetén Adyvároson át akár Marcalvárosig hazaszállítja az utolsó budapesti személyvonattal érkezőket. Ez a rugalmas és költséghatékony megoldás (hiszen ha nincs utas, továbbmenni sem kell) véleményünk szerint jó kezdet az üzemidő kiterjesztéséhez, azonban még csak a nulladik lépés, fontos lenne az érdemi folytatás.

Győrszentivánról nem csak a Belvárosba

Győrszentiván 1970 óta az egyik legnagyobb Győrhöz tartozó kertváros, azonban közlekedése egészen 2017-ig más, hasonló nagyságú városrészekkel ellentétben még mindig megőrizte az egykori helyközi autóbusz-közlekedés jellegét, azaz bár több vonalváltozat is kiszolgálta (30, 30A, 30B, 30Y, 31, 31A), valamennyi kizárólag a városközponti Révai Miklós utcai végállomásig szállította el a győrszentiváni lakosokat, onnan bármilyen más irányba át kellett szállniuk. A helyzet 2017. szeptember 1-től változott: láthatólag kísérleti jelleggel, egyelőre csak csúcsidőben, néhány alkalommal, de meghosszabbításra került a Marcalváros és Adyváros közötti 23-as autóbuszvonal Győrszentivánig. Egyesületünk a kezdeményezést üdvözli, bízva abban, hogy a járatok sikeresek lesznek, és a jövőben Győrszentiván még szervesebben kapcsolódhat be a városi autóbusz-közlekedésbe.

Fehér foltok még mindig a térképen

Sajnos Győr térképén több olyan helyszín is található, amelyek helyi autóbuszos kiszolgálására már sok éve igény lenne, erre azonban a mai napig nem került sor, és a megoldás sem körvonalazódik egyelőre.

A legégetőbb talán a Vámosszabadi és Győr határán épült Szitásdomb lakópark (újabb nevén Pacsirta lakópark) helyzete. A lakópark infrastruktúráját, beleértve az úthálózatot, az autóbusz-megállóhelyeket és az autóbusz-fordulót) mintegy 7(!) éve kiépítették már a sárási (jelenleg 6-os jelzésű) helyi autóbuszvonal meghosszabbítását megcélozva. A szándékot jól mutatja, hogy a 2010. évi győri helyi autóbusz-vonalhálózati térképen a hosszabbítás szaggatott vonallal jelölésre is került, a legújabb változatokon azonban már ilyen módon sem szerepel. A hosszabbítás elhalasztásának kezdetben az volt az oka, hogy maga a lakópark építése is lelassult, nem volt még tömeges közlekedési igény a területen. Ezen kívül az új utak, a megállóhelyek és az autóbusz-forduló forgalomba helyezési eljárása is elhúzódott. 2014. év végére azonban ezek a problémák megszűntek: a közlekedési infrastruktúra hivatalosan is forgalomba helyezésre került, és nagy iramban megindult a területen a családi és társasházak építése, majd ezt követően a lakók beköltözése is. 2016-ban a közlekedési szolgáltató cég konkrét menetrendi javaslatot dolgozott ki a 6-os autóbuszvonal részleges meghosszabbítására, amely kilométer-átcsoportosítások révén csúcsidőben többletköltség nélkül lehetővé tette volna Szitásdomb kiszolgálását. Győr önkormányzata azonban a korábbi szándékával ellentétben megváltoztatta álláspontját: arra hivatkozva, hogy a lakópark nagyobb része Vámosszabadi területén helyezkedik el (bár az autóbusz útja, megállóhelyei és fordulója kivétel nélkül Győrhöz tartoznának), nem járult hozzá a módosításhoz. A meghosszabbítás finanszírozását teljes mértékben Vámosszabadira terhelné (ami azért kicsit furcsa, hiszen a hosszabbításból a Győrhöz tartozó Sárás és Kisbácsa lakói is bőségesen profitálnának), viszont Vámosszabadi önkormányzata sem kívánja magára vállalni a finanszírozást. A két önkormányzat közötti kicsinyeskedő konfliktus levét a lakók isszák meg, akik így sem helyi, sem helyközi autóbusszal nem tudnak utazni, csak egy jó kilométer sétát megtéve. A patthelyzetet az oldhatná meg, ha a lakópark teljes területét Győrhöz csatolnák, bár a két önkormányzat hozzáállását látva ez sem menne könnyen, addig pedig a lakók csak türelmesen várhatnak, vagy még inkább rászokhatnak a személygépkocsira, újabb szögeket verve Győr közlekedésének készülő koporsójába.

Meg kell jegyeznünk: a probléma nem egyedi, kísértetiesen hasonló a helyzet a Győrújbarát és Győr határán épülő Százszorszép lakókert esetében (bár ott egyelőre megállóhely sem épült a két település határán). Mennyivel egyszerűbb lenne, ha ezeket a problémákat egy közlekedési szövetség keretén belül lehetne kezelni, amelyben valamennyi érintett önkormányzat részt venne és együttműködne…

A nyugat felől Győrbe érkezők rendszeresen találkozhatnak egy másik fehér folttal is: az egykori csipkefüggönygyár területén felépített Dunacenter bevásárlóközpont környéke kizárólag helyközi autóbuszokkal közelíthető meg. Az áruház üzemeltetője korábban szerződéses autóbuszjáratokat közlekedtetett ide, azonban vélhetően nem tudta fenntartani azok finanszírozását, így mára csak a végállomás megállótáblájának tartóoszlopa emlékeztet rájuk. A terület helyi autóbuszos kiszolgálását ugyanakkor a szomszédban található újvárosi temető is indokolná, ami egyértelműen városi érdek. Újabb költői kérdésünk: mi lenne, ha a két érdekelt, az áruház üzemeltetője és a város önkormányzata összefogna a megoldás érdekében?

 

 

Kellemes ünnepeket! Bővülő szolgáltatás az év végén

Az új győri autóbusz-menetrendet lapozgatva egy nagyon fontos, bár elsőre kevésbé szembetűnő fejlesztést is találhatunk. Egyesületünk már 2007-ben felemelte szavát az ellen az utasellenes “hagyomány” ellen, hogy december 24-én 16 órakor, december 31-én 19 órakor leállt a teljes győri helyi autóbusz-közlekedés.

Szenteste az egészségügyben dolgozók, a rendőrök, a tűzoltók ugyanúgy dolgoznak, mint az év többi napján (de meg kell jegyeznünk, hogy a vasút és a helyközi autóbusz-közlekedés sem áll le): az ő hazajutásuk szeretteikhez ezen az estén a távoli külvárosokba nem volt megfelelően biztosított, csak ha saját személygépkocsival rendelkeztek, vagy sokezer forintos taxiszámla árán. Hasonlóképpen nem tudtak hazajutni a győriek a szentesti istentiszteletről, illetve nem volt átszállási lehetőségük a 16 óra után Győrbe érkező vonatokról még a legnépesebb városrészek felé sem.

Szilveszter éjszakáján a város már évek óta nagyszabású programsorozatot szervez a győriek részére, de sokáig ez is csak a személygépkocsival rendelkező családoknak szólt, mintha a busszal utazók másodrendű állampolgárok lennének. 2009-ben pozitívan változott a helyzet, mivel attól az évtől kezdve 6 speciális éjszakai vonalon 19 óra után is közlekedtek Szilveszter éjszakáján autóbuszok Győr területén, azonban ezek vonalvezetése, indulási és megállóhelyei szokatlanok voltak az utasok számára az esti órákban megszokott rendhez képest, ami továbbra is okozott kellemetlenségeket, félreértéseket, hosszabb gyaloglásokat, de esetenként túlzott zsúfoltságot, utaslemaradást is.

Az új menetrend jelentős pozitívumot hoz a fenti hiányosságok orvoslására. Szenteste a város legforgalmasabb 5 vonalcsoportján (2, 11, 14-14B, 22-22B, 30-31) egészen 19 óráig indulnak óránként autóbuszok, így a legnagyobb lakótelepekre (Adyváros, Marcalváros, József Attila lakótelep, gyárvárosi és szigeti lakónegyedek) és a legtávolabbi kertvárosokba (Kisbácsa, Bácsa, Ménfőcsanak, Győrszentiván) haza tudnak utazni az érintett győriek is. Szilveszterkor, az év talán legmozgalmasabb estéjén pedig az ipari parki és AUDI-s munkásjáratokat leszámítva (amelyek ilyenkor valóban szükségtelenek) minden helyi autóbuszvonalon normál üzemidőben, azaz 23 óráig, a megszokott menetrend szerint utazhatnak a győriek (utána pedig remélhetőleg közlekednek majd az ilyenkor már szokásos éjszakai különjáratok, hogy az ünnepi tűzijátékot is mindenki élvezhesse).

Nagy köszönet a fentiekért a városvezetésnek és a szolgáltatást végző ÉNYKK munkatársainak minden győri utas nevében!

Feketeleves: elöregedő járműpark, eredménytelen közszolgáltatási pályázat, buszvezető-hiány, növekvő torlódások

Cikkünk végére maradt még a “feketeleves”: a fenti menetrendi áttekintésünk is jól rávilágít arra, hogy az elmúlt években nagyobb szabású fejlesztésekre sajnos nem került sor. A pozitív fejlemények többsége is jellemzően csak toldás-foldás, ami rövid távon elégséges megoldást jelenthet egy-egy problémára, de hosszú távon kevés a vonzó szolgáltatáshoz. Meglátásunk szerint néhány éven belül egy újabb, a 2009-eshez hasonló hálózati és menetrendi reformra lenne szükség annak érdekében, hogy a szolgáltatás újra letisztult, átlátható, könnyen megjegyezhető legyen. Természetesen ez akkor lenne igazán hatékony, ha a város belátná, hogy egy fejlődő nagyváros színvonalas kiszolgálása nem valósítható meg a jelenlegi teljesítménykeretből, a versenyképes járatsűrűségek érdekében ezt növelni kellene.

A ritka menetrend és a vonalhálózat bonyolultsága azonban csak egyetlen probléma, Győr közösségi közlekedése több sebből vérzik. A helyi autóbuszpark már az átlagéletkora alapján is lassan “nagykorúvá válik”, ugyanakkor éppen néhány napja nyilvánították eredménytelenné a 2018-tól esedékes közszolgáltatási pályázatot, mivel a jelenlegi szolgáltató új árajánlatát, amely új autóbuszok beszerzését is magába foglalná, “sokkolóan” magasnak találták (más cégek viszont még csak nem is látták érdemesnek pályázni). A konkrét összeget nem kívánjuk minősíteni, hiszen nem ismerünk pontosan minden tényezőt, de az biztos, hogy a magasabb színvonalú szolgáltatásnak magasabb ára van: Győrnek ideje lenne belátnia, hogy a korábbi összegből sem a jelenlegi szolgáltató, sem bárki más nem fog tudni “aranyat csinálni”, de még a jelenlegi színvonal fenntartása (az elöregedett járműpark üzemkészen tartása, az autóbuszvezető-hiány pótlása megfelelő minőségben) is egyre inkább ellehetetlenül.

További problémát jelent, hogy Győr életét egyre durvább torlódások nehezítik, amelyekre a városnak láthatóan nincs hatékony megoldási terve. Az egyesületünk által is javasolt kötöttpályás fejlesztések, illetve az autóbusz-közlekedés előnyben részesítése (pl. buszsávok) helyett leginkább csak elkerülőutak építésében hajlandók gondolkozni, amelyek a belső városrészek zsúfoltságán csak kis mértékben segítenek, de a lakótelepek, iskolák, egészségügyi, szabadidős és kulturális intézmények környékén jelentkező, és a dugók nagy részéért felelős célforgalmat nem tudják kiváltani. A város hozzáállása különösen annak fényében érthetetlen, hogy az önkormányzat 2013-ban a VEKE segítségével, több száz millió forint uniós pályázati pénzből készíttette el a győri elővárosi vasúti közlekedés terveit. Ezek a megoldások, melyeket szintén már a gyakorlatban is volt lehetőségünk tesztelni a 2010. évi Európai Mobilitási Héten, valóban hatékonyan tudnák tehermentesíteni a legforgalmasabb főutak nagy részét, megvalósításukra azonban a leghalványabb szándékot sem látjuk. (Kizárólag a városközponti intermodális csomópont fejlesztéséről van szó, amely alapvetően jó dolog, azonban egyetlen pontszerű fejlesztés önmagában nem fogja mérsékelni a torlódásokat és lerövidíteni az utazási időket.) Vajon miért pihennek a több száz millió forintos tervek a fiók mélyén, amikor egyre égetőbb szükség lenne megvalósításukra? Természetesen nem azt gondoljuk, hogy egyedül Győrnek kellene viselnie az elővárosi vasúti fejlesztések több milliárd forintos költségeit, de a városnak határozottan lobbiznia kellene értük. Persze ehhez az kellene, hogy ne csak a személygépkocsi-közlekedésben lássák a város közlekedésének jövőjét.

 

 

Összefoglalásként megállapítható, hogy a problémák megoldása részben pénz kérdése, részben viszont a város fejlesztésének alapvető paradigmáit kellene újragondolni. Győr gazdaságilag az ország egyik legerősebb városa, ezért minden eszköze meglenne ahhoz, hogy példaértékű fenntartható közlekedési rendszert alakítson ki. Ehhez viszont túl kellene lépni azon a felfogáson, amely a közlekedésfejlesztést szinte kizárólag a közút- és parkolóépítéssel azonosítja, a fenntartható közlekedés pedig szinte mindig alulmarad az autóslobbival szemben. Ez a hozzáállás a fejlődést jelentősen gátolja, Győr ennél jóval többre lenne hivatott!