Brüsszel tömegközlekedése
A VEKE négyfős küldöttsége októberben látogatta meg Belgium fővárosát, és tanulmányozta a város közlekedési rendszerét
PCC-konstrukciójú villamos a brüsszeli hálózaton, Brüsszel (forrás: Friedl Ferenc)
Belgium három régióból áll. Ezek közül egy-egyben a flamand, ill. a francia a hivatalos nyelv (a német határ mentén található egy körzet, ahol a német nyelv is hivatalos). A harmadik régió a főváros, amelynek két hivatalos nyelve is van: a flamand és a francia. Bár a lakosság elsöprő többsége francia ajkú, a két nyelv hivatalosan teljesen egyenrangú, minden jelölés kétnyelvű.
Érvényes mindez természetesen a közlekedési hálózatban is. Már eleve a városi közlekedési vállalat neve is kétnyelvű (franciául STIB, flamandul MIVB), és kivétel nélkül minden fel van tüntetve a teljes hálózaton mind a két nyelven (jellemző, hogy egyéb, idegen nyelven alig találunk feliratot). A kétnyelvűség talán legszembetűnőbb jele a más tájékról érkezett látogató számára a sok folyamatosan scrollozó elektronikus utastájékoztató berendezés: a járatok irányba vett végállomásának neve folyamatosan cserélődik francia ill. flamand felirattal. A metrón, ahol hangos utastájékoztatás is van (legalábbis a szerelvények egy részén), mind a két nyelven bemondják a megállók neveit – szigorúan cserélgetett sorrendben. Azaz az egyik állomás neve előbb franciául, utána flamandul, a következő állomás pedig pont fordítva, és így tovább.
A belga főváros közlekedési hálózatának gerincét is a metró adja. Összesen három vonal van. A legfőbb gerinc az 1-es metróvonal, ez bonyolítja le a legnagyobb forgalmat. Ötkocsis szerelvényekkel közlekedik, csúcsidőben hárompercenként. Az 1-es vonal valójában két fonódó vonalból áll. Ezek a belvárosban közös pályán, a külsőbb kerületekben pedig elágazva, külön vonalként közlekednek – helyenként felszínen. Jelölésük 1A ill. 1B. A követés az egyes vonalakon külön-külön csúcsidőben 6, csúcsidőn kívül 7-8, kisforgalmú időszakokban 10 perc, minden indulás meghirdetett. Az állomásközök a budapestinél rövidebbek, helyenként az alagúton át látszik a következő állomás peronja.
Szerelvény a brüsszeli 1-es metróvonalon, Brouckere, Brüsszel (forrás: Németh Attila)
Brüsszeli metrókocsi belső tere, Brüsszel (forrás: Friedl Ferenc)
Érdekesség, hogy a nyugati oldalon az 1A kiágazása nem a belváros, hanem az 1B önálló szakasza felé van bekötve (ez kb. úgy képzelhető el, mintha Cinkotán a csömöri HÉV nem Örs vezér tere, hanem Gödöllő felé lenne bekötve). Ezért az 1A Beekkant állomástól irányváltással halad tovább. Ez úgy zajlik, hogy a szerelvény beáll a négyvágányos állomásra, a járművezető kiszáll, lezárja a fülkét, átbaktat a vonat túlsó végére, beszáll, ajtót zár, majd indul tovább. Az állomás kialakításának köszönhetően az 1A Roi Baudouin / Konig Boudewijn felé vezető ágán balirányú közlekedés folyik.
A 2-es metróvonal körgyűrűszerűen járja körül a brüsszeli belvárost (kb. a budapesti nagykörúti villamosnak megfelelő sugarú körben), azonban még nem ér végig, a nyugati oldal hiányzik. Ebből egy rövid, két állomásnyi szakaszt (Clemanceau – West Station / Gare de l’Ouest) 2006-ban átadnak, így a vonal mindkét végén (Simonisnál és az újonnan bekapcsolt West Station / Gare de l’Ouest állomásnál) csatlakozni fog az 1-es vonal egy-egy önálló nyugati ágához. Léteznek olyan tervek, amelyek szerint a vonalat az 1-esek meglévő pályáján át kell körbe zárni, így Beekkant állomáson deltaszerűen mindhárom irányból mindkét másikra lenne közvetlen metrókapcsolat.
A 2-es vonal forgalma alacsonyabb. Bár a csúcsidőszakban 2-3 percenként (azaz az 1-esnél kissé sűrűbben) közlekedik, de csak rövid, háromkocsis szerelvényekkel.
Utastájékoztatás a brüsszeli metrón, Brüsszel (forrás: Németh Attila)
A nyíl jelzi, hogy a következő megállónál mely oldalon nyílnak az ajtók., Brüsszel (forrás: Németh Attila)
A két metróvonalon egyforma járművek üzemelnek. Ezek vagy kettő, vagy háromkocsis egységet képeznek, amelyekből a 2-es vonalon a háromkocsis egységek önállóan, míg az 1-eseken egy kétkocsissal összecsatolva szállítják az utasokat.
A brüsszeli metróhálózat sematikus térképe, Brüsszel (forrás: http://www.stib.irisnet.be/)
Az utastájékoztatás érdekes módon van megoldva: a peronok felett sematikus vonalhálózati rajz látható, az állomások helyén villanyégőkkel. Mindazon állomásokat jelző izzók, amelyeken (vagy amelyek közelében) szerelvény tartózkodik, ill. halad, világítanak, így jól követhető, hogyan közeledik a nekünk megfelelő szerelvény. Az állomások alatt számokkal jelzik, hogy onnan jellemzően hány perc alatt ér az adott állomásra a metró, így a helyismerettel nem rendelkező utas is egypercnyi pontossággal tudhatja, mikor érkezik a vonata.
A brüsszeli metróállomásokon nem csak azt láthatjuk, mikor ment el az előző metró, hanem azt is, mikorra várható a következő., Brouckere, Brüsszel (forrás: Németh Attila)
A harmadik metróvonal csak a tervekben szerepel, ám mégis közlekedhetünk rajta. Ez az ún. prémetro. Itt az elkészült, tíz megállónyi alagútban (Albert és Noordstation / Gare du Nord közt) villamosok közlekednek. A 3-as vonal szinte kizárólag a prémetróban közlekedik (a déli oldalon néhány megállónyit halad még felszínen), az összes többi azonban a város nagy területeit elérő, hosszú vonal, így az utasok Brüsszel jelentős területeiről juthatnak átszállás nélkül a belvárosba a prémetró segítségével, a belvárosi területeken pedig igen gyorsan haladhatnak.
A 90-es villamos a premetro szakaszon, Zuid Station/ Gare Du Midi, Brüsszel (forrás: Friedl Ferenc)
Premetro állomás, Zuid Station/ Gare Du Midi, Brüsszel (forrás: Friedl Ferenc)
Az alagútban a villamosok igen sűrűn közlekednek, előfordul, hogy kettő is áll belőlük egy állomáson. A járműpark nincs elkülönítve, ugyanazokat a PCC-konstrukciójú villamosokat láthatjuk, mint a tisztán felszíni villamosvonalak többségén. Nehezíti az utasforgalmat, hogy a szóló kocsik fejlesztéseként 30-40 évvel ezelőtt készült kocsik közül a nyolctengelyes csuklós kocsiknak is csak a két szélső egységében van ajtó (a két csukló közt nincs), és ráadásul azok is igen keskenyek, így egy-egy zsúfoltabb villamoson a nagyobb forgalmú állomásokon nagyon el tud húzódni az utascsere. Ilyenkor nem ritka, hogy beér a következő is, de ez nem képez akadályt, hiszen az ötkocsis metrószerelvényekre tervezett állomásokon két villamos is könnyen elfér egymás mögött.
A Brüsszelben és Antwerpenben közlekedő PCC-villamosokra két szűk ajtón keresztül szállhatunk fel., Antwerpen (forrás: Németh Attila)
A belgák nem ijedtek meg a máshol talán idegenkedéssel fogadott ötletektől sem: Lemonnier állomáson a 18-as és a 82-es villamos vonala kiágazik az alagútból. A 18-as ráadásul alig egy megállónyit halad itt, mert Gare du Midi / Zuidstation állomás után már ki is ágazik (a 81-essel együtt) onnan. Itt egy rövid négyvágányos szakaszt figyelhetünk meg, ahol kitérők segítségével kerülhetnek át a villamosok a számukra megfelelő vágányokra. Természetesen mindezt felszín alatt. Érdekes Lemonnier állomás felépítése: itt a peronok a szétágazó szakaszokon kerültek kiépítésre, de mindkét irányból felszín alatt.
“Rendező-pályaudvar” a föld alatt, Lemonnier állomás, Brüsszel (forrás: Friedl Ferenc)
Rámpa a felszínre, Lemonnier állomás, Brüsszel (forrás: Friedl Ferenc)
A 18/82 kiágazó, és a prémetro déli irányú peronja összeér, de egymással szöget zár be, így csak az elágazás felőli végen lehet átsétálni. Aki pedig az itt beérkező villamosokról akar átszállni a prémetro észak felé haladó járműveire, annak mind a négy vágányt kereszteznie kell. Szintben, gyalogosan. Mindezt felszín alatt.
“Rendezőpályaudvar” a brüsszeli prémetro-vonalon, Lemonnier, Brüsszel (forrás: Németh Attila)
A képen jól látható, hogy mind vízszintes, mind függőleges irányban szűk íveket alkalmaztak, az állomás igen meredek lejtőben, ráadásul függőleges ívben fekszik., Lemonnier, Brüsszel (forrás: Németh Attila)
Mivel a villamosok hagyományos, lépcsős kialakításúak, ezért a peronszintek is alacsonyak. A vonalhálózati térképeken a prémetro vonalai villamosként, állomásai azonban metróállomásként vannak ábrázolva.
A felszíni villamoshálózat is igen kiterjedt, szinte a város minden jelentős pontját eléri. Nagyon gyakori a viszonylat-fonódás, szinte csak a külvárosi végszakaszokon fordul elő, hogy egy vonalon csak egyetlen viszonylat közlekedjék.
PCC-konstrukciójú villamos a brüsszeli hálózaton, Brüsszel (forrás: Friedl Ferenc)
TRAM2000 villamosok Brüsszelben, Botanique, Brüsszel (forrás: Németh Attila)
Az uralkodó járműtípus itt is a PCC, találunk négytengelyes szóló, valamint hat-, ill. nyolctengelyes csuklós villamosokat. Színesíti a képet a TRAM2000-nek nevezett kétrészes, alacsonypadlós csuklós, ill. a közelmúltban beszerzett Bombardier alacsonypadlós villamosok (ezekről már a veke.hu is beszámolt).
Érdekesség az 1B metró Stockel/Stokkel ágán lévő Montgomery állomáshoz csatlakozó négy villamosvonal. Közülük a 39, 44 expressz-villamosként van számontartva, és valóban teljes hosszon védve, minimális közúti zavarással közlekednek, a metróállomáson pedig felszín alatt van a végállomásuk (ezen vonalak mentén, a Remise Woluwe / Dépot de Woluwe megállónál található a városi villamosmúzeum, ahová sajnos nem sikerült bejutnunk). A keresztirányban közlekedő 23-as és 90-es villamosok több megállónyi szakaszon felszín alatt haladnak, itt ezeket is prémetronak nevezik.
Ahová a villamosok nem jutnak el, oda a szintén sűrű autóbuszhálózat segítségével juthatunk el. A városban legnagyobbrészt alacsonypadlós, és kizárólag elektronikus kijelzővel rendelkező autóbuszok szállítják az utasokat a STIB/MIVB vonalain. A kijelzőkön a már említett módon folyamatosan cserélődik az irányba vett végállomás francia, ill. flamand neve. A közlekedési vállalatnál rájöttek, hogy ha a külső kijelzőbe is beépítették a folyamatos feliratváltás képességét, akkor azt más célra is ki lehet használni: a végállomáson álló kocsik homlokfali kijelzőjén a viszonylat mellett az elindulásig hátralévő idő is kiírható (szigorúan mindkét nyelven).
71-es viszonylaton közlekedő csuklós VanHool autóbusz a Királyi Palota előtt., Brüsszel (forrás: Friedl Ferenc)
INdulási időpontot kijelző autóbusz a STIB/MIVB 36-os vonalán, Schuman, Brüsszel (forrás: Németh Attila)
Akik ehhez megfelelő bérlettel rendelkeznek, igénybe vehetik a flamand (De Lijn) ill. vallon (TEC) regionális autóbuszos szolgáltatók járműveit is, így a város minden pontjára eljuthatnak közösségi közlekedési eszközökkel.
A brüsszeli közlekedés viszonylatszámozási rendszere egységes. A metrók és a 3-as (prémetro-) villamos jelzése egyszámjegyű, a STIB/MIVB többi járata pedig kétszámjegyű jelzéssel bír. Ezen belül a villamosok és autóbuszok nincsenek megkülönböztetve, a vonalhálózati térképen például nincs is jelölve, hogy egy adott viszonylatszám milyen üzemű vonalhoz tartozik. (Érdekesség, hogy a térképen a fonódó szakaszokat a viszonylatok számának megfelelően több, párhuzamos vonallal jelzik, így a többszörösen fonódó szakaszon jelölése egész vastag, a prémetro pedig egy szivárványszerű sávot alkot a térkép közepén). Természetesen nincs azonos viszonylatszámú, de eltérő üzemmódú járat.
Brüsszeli vonalhálózati térkép
A regionális Lijn és TEC autóbuszjáratait is beszámozták a rendszerbe, ezek három számjegyű viszonylatszámot kaptak, így nem kell meglepődnünk, ha a belvárosi megállóban meglátjuk a 828-as autóbuszt. A STIB/MIVB vonalhálózati térképe saját járataitól eltérő jelzéssel ugyan, de jelöli ezeket a járatokat is, azonban a térkép hátoldalán található felsorolásban csak a cég saját járatai kerültek feltüntetésre (egyébként ilyen térképet a nagyobb metróállomásokon ingyen kaphatunk).
Brüsszelben a hangos utastájékoztatás nincs szokásban, a metrón is csak utazásaink kisebb részén találkoztunk ilyennel. Viszont minden jármű belső terében megtalálhatjuk a Budapesten csak néhány kiemelt vonalra jellemző sematizált vonalhálózati rajzot, és minden megállóban ki van írva (a járműből is látható módon) a megálló neve.
Sematikus vonalhálózati rajzok egy brüsszeli villamoskocsi belsejében, Brüsszel (forrás: Németh Attila)
Brüsszeli villamosmegálló. A sárga tábla a megcsúszás veszélyére figyelmezteti, és követési távolság tartására utasítja a villamosvezetőt, Villalobar, Brüsszel (forrás: Németh Attila)
Kivétel nélkül a közösségi közlekedés minden járművén szelektív ajtónyitás üzemel. A metrón megállás után nyithatjuk az ajtókat a kilincs meghúzásával, a villamosokon (idértve a prémetrót is) és az autóbuszokon pedig a leszállást megállás előtt (vagy a megállás idején) a megfelelő gomb megnyomásával jelezhetjük, felszálláshoz pedig a külső eszközt kell megnyomnunk, hasonlóan a szelektív ajtónyitással felszerelt budapesti járműveken megszokott módokhoz. Az ajtókat természetesen a járművezető a jelzéstől függetlenül is tudja nyitni, ezt megtapasztalta a tudósító is, amikor hosszú másodpercekig találgatta, hogy vajon az ötvenéves, szóló PCC-villamos ajtajánál mit kell megnyomni, hogy az kinyíljék.
A jegy- és bérletrendszer a hazainál kissé bonyolultabb, ám összességében kedvezőbb. A legegyszerűbb jegy egy utazásra szól, ára 1,50 € (cikkünk írásának idején 1 euró 251 forintot ért). Ezzel korlátlan számú átszállással utazhatunk a városban, a STIB/MIVB a Lijn és a TEC összes járatán, de az első és az utolsó felszállás közt nem telhet el több, mint 60 perc. Mivel a felszín alatti átszállásokon (ideértve a prémetro és a nagymetrók közti, valamint a Montgomerynél a metró és a villamosok közti átszállásokat is) nem kell a jegyet kezelni, így egész hosszú utazásokra alkalmas ez a jegy is. Ugyanennek tíz utazásra alkalmas változata 10 euró.
Napijegyet 3,80-ért vásárolhatunk, ez hétvégén és munkaszüneti napokon két ember utazására is használható. Létezik három ill. öt napra szóló jegy is. Ezek 5 ill. 10 napon belül tetszés szerint kiválasztott háromszor, ill. ötször 24 óra időtartamra érvényesek, áruk 9 ill. 12 euró (ezek ünnepnapokon is csak egyszemélyesek).
A havibérlet 25 és 59 év közt 36€, 26 év alatt, ill. 60 éves kortól 25,50. Ez csak a STIB/MIVB járataira érvényes, a többi szolgáltatóra is érvényes egységes bérlet ennél valamivel drágább: 29 ill. 40 euró havonta. A havibérletek mindig naptári hónapokra érvényesek, ha pedig egész érvre vásárolunk bérletet, azt tízhavi árért megkapjuk.
Mindezek a jegy- és bérlettípusok érvénytelenek a repülőtéri expresszjáratokra (11-es és 12-es autóbuszok) és az egyetlen éjszakai járatra.
A jegy maga egyébként egy bankkártya-méretű kartonlap, mágnescsíkkal. Hátoldala üres. Amikor felszállunk a járműre (ill. a metrón az állomás bejáratánál) bele kell helyeznünk az elektronikus jegykezelő-készülékbe (minden járművön ilyen van), amely rápecsételi, hogy milyen időpontban, és mely járművön (ill. állomáson) kezeltük azt. Átszálláskor ugyanígy kell tennünk, a készülék automatikusan felismeri a már korábban odanyomott feliratokat, és az üres helyre nyomtat. Az időszakos jegyeket csak az első utazás kezdetén kell kezelnünk.
Összességében a veke.hu tudósítójára pozitív benyomást tett a brüsszeli tömegközlekedési rendszer. Mindennek ellenére a városban igen kevesen használják a közösségi közlekedés hálózatát. A közlekedési társaságtól kapott tájékoztatás szerint a helyi modal split (a közösségi közlekedés részaránya az összes utazáson belül) nem éri el a 20 százalékot, és saját utazásaink során is szinte kizárólag diákokat és – fogalmazzunk így – hátrányos társadalmi helyzetű utasokat láttunk. Vélhetően ez utóbbi réteg részvétele is közrejátszik abban, hogy sokan nem szívesen utaznak tömegközlekedési járművön. Pedig megérné, mert a budapestinél lényegesen fejlettebb, rengeteg szintben elválasztott keresztezést tartalmazó közúti hálózat borzasztóan túlterhelt, a közúti haladás a legtöbbször igen lassú, az elővárosokból akár több órát is igénybe vehet a belvárosig való eljutás.
