BusWorld 2005

2005. október 21-26. között rendezték meg a belgiumi Kortrijk városában a 18. BusWorld-öt, az autóbuszos szakma legnagyobb kiállítását. A VEKE természetesen jelen volt.

Az első kiállítást 1971-ben tartották és csak egy napig tartott. Akkor mindössze 30 autóbuszt láthatott a közönség, ami csupán egy fél csarnokot töltött meg. A következő rendezvény két évvel később zajlott le, akkor már egy teljes hétvégére tervezték az eseményt. Azonban három nappal a megnyitó előtt, az éppen zajló olajválság miatt vasárnapra autómentes napot hirdettek ki, emiatt a környékbeli, kerékpárral rendelkező néhány lakoson kívül nem sokan tudták a helyszínt megközelíteni. Szerencsére azonban a következő hétfőt ingyen megkapták a rendezők, így sikerrel zárult végül a kiállítás. 1987 óta hatnapos a rendezvény. Az idén hat csarnokban és egy nagy sátorban várták több mint 41 ezer m2-en az érdeklődőket. 307 standon járműgyártók és beszállítók jöttek el a világ minden részéről.

A beszállító cégek a teljes alkatrészpalettájukat bemutatták: különböző típusú dinamikus kijelzők és utastájékoztató rendszerek, vezető- és utas ülések, klímaberendezések, műszerfalak, szélvédők, karosszéria-elemek, motorok, alvázak és sok minden más.

Az egyszerűbb kivitelű városi autóbuszoktól kezdve a luxus kategóriájú turistabuszokig sokféle járművet lehetett megtekinteni.

A kisforgalmú viszonylatokra több, egyébként „normál” autóbuszt nem gyártó cég is bemutatott speciálisan átalakított termékét: többek között a Volkswagen, Ford, Fiat. A „nagyok” is képviselték magukat ebben a kategóriában, így láthattuk a Mercedes, az Iveco és a Renault kisbuszait is. Az Iveco – ha csak képen is – de elhozta minibuszának csuklós változatát is.

A városi és elővárosi közlekedésben használható járművek közül nem túl sokat lehetett megtekinteni. Magyarországon kevésbé ismert cégek is megjelentek.

Több buszon is fel volt szerelve érintésmentes elektronikus jegykezelő készülék – hasonlókkal remélhetőleg itthon is mihamarabb találkozhatunk.

Az MAN elhozta a teljes hosszában alacsonypadlós Lion’s Cíty és a részben emelt padlómagasságú Lion’s CityT nevű buszait. Érdekessége volt mindkét járműnek, hogy elöl bolygóajtót, középen két irányban nyíló lengőajtót helyeztek el.

A Solaris többek között az első és az új, második generációs Urbino12 típusú autóbuszát állította ki, de láthattuk a budapesti és debreceni trolikhoz hasonló, Trollino típusú járművét is.

A VDL Berkhof gyártotta Ambassador nevű busz specialitása volt az első ajtó előtt található „kémlelőablak”, melyen keresztül a járművezető láthatja, hogy van-e valamilyen akadály az útjában, ezáltal biztonságosabban tud manőverezni.

A korábbi kiállításokon bemutatott dízel-elektromos hajtású Phileas nevű buszt idén csak makett formájában lehetett látni.

A Mercedesnek a Citaro Low Entry, részben alacsonypadlós busza volt látható. Ez a típus már évek óta jár forgalomban, a Volánbusz Rt. is vett belőle pár darabot, amiről korábban a veke.hu is beszámolt.

A Setra MultiClass járművével vette ki részét az elővárosi forgalomban használható buszok bemutatásában.

A már számunkra is ismerős Volvo kiállította a 8700 LE, elővárosi, részben alacsonypadlós szóló és a 8700 LEA, szintén elővárosi, csuklós kivitelű járművét.

A Scania Omnilink nevű járművével képviseltette magát ebben a szegmensben.

A VanHool AG 300-as csuklós autóbusza szép és ötletes belső kialakításával emelkedett ki társai közül.

A 360 jelű szóló terméke inkább az elővárosi közlekedésben előnyös két ajtaja miatt. A gyár büszkesége a pavilonok melletti parkolóban volt látható: az AGG 300 duplacsuklós busz mellett nem lehetett úgy elmenni, hogy tüzetesebben ne vizsgáljuk meg.

Érdekessége a Van Hool városi buszainak, hogy motorja a jármű első két tengelye között helyezkedik el, így a második tengelyt hajtja. Ez pedig lehetővé teszi a csuklós buszoknál a hátsó tengely(ek) kormányzását – mindezt a megszokott alacsony padlószint mellett.

Az Irisbus cég többek között a Citelis Line járművét hozta el.

A távolsági és turistabuszok közül több méretűt is láthattak az érdeklődők. A Neoplan a Tourliner, a Trendliner, az emeletes Skyliner és a 2006-os év autóbuszává választott Starliner nevű járműveit állította ki.

Az MAN Lion’s CoachL, Lion’s Regio autóbuszait lehetett megtekinteni ebben a kategóriában.

A VDL csoporthoz tartozó Jonckheere cég járműve egyszerű, de elegáns formájával váltotta ki az elismerést.

A szintén VDL-tag Bova cég is több mérettípusból hozott egy-egy buszt. Ezek közül a konferenciabusszá átalakított, luxus kategóriájú gyártmánya volt talán a legszebb belsővel rendelkező jármű a kiállításon. A cég egy másik termékében igen érdekes ülések voltak, ugyanis azokat ággyá lehetett alakítani! Ötletnek jó, de egy erősebb kanyar bevétele esetén nem biztos, hogy mindenki a helyén marad!

A Setra TopClass típusú járműve is sok embert vonzott.

A Mercedes a már jól ismert Travego, Tourino és Tourismo egy-egy példánya állt az egyik csarnokban.

A Scania Irizar buszokból is több méret várta az érdeklődőket (a svéd cég már minden országúti buszához Spanyolországban, az Irizar céggel gyártatja a felépítményt).

A VanHool a turista-szegmenst a 916, 917 és 925 típusokkal képviselte.

Az Irisbus különböző nagyságú járművei közül a Midys nevűnek valahonnét nagyon ismerős volt a homlokfala.

A beszállítók között Magyarországon is ismerősen cseng a Voith és a ZF neve, ezek futóműveikkel és sebességváltóikkal váltak híressé. Előbbi cég egy alacsonypadlós buszok számára gyártott hajtott tengelyt állított ki több helyen elmetszve, így igazi műszaki csemegét láthattak a hozzáértők.

Összefoglalásképpen két észrevételt tennénk:

1. A városi buszokban nem találunk komoly innovációt, ennek jele, hogy több gyártó is évek óta forgalomban lévő típusát állította ki. A 100% alacsonypadlós konstrukciókban továbbra is elkerülhetetlen a pesti szlengben “pelenkázó”-nak nevezett utastéri belógások használata. Éppen ezért törekszik majd’ minden gyártó a csak részben (jellemzően a második ajtó mögötti vonalig) alacsonypadlós járművek fejlesztésére – ez az ún. “színházpadló”. Így lehetőség van hagyományos kialakítású hajtás beépítésére, el lehet tekinteni a bonyolult szöghajtásos tengely beépítésétől. Ilyen kocsiknál vagy egyáltalán nincs hátsó ajtó (ez a jellemzőbb), vagy ha muszáj, akkor van, de emeletnyi lépcsőt kell megmásznunk. Ilyen pl. a Lion’sCityT kocsi hátsó lépcsője , ami a 200-as Ikarusokhoz szokott utasnak is erősnek tűnik, de ilyen a már Budapesten forgalomban lévő Alfa Localo is.

2. Összességében a városi-elővárosi buszokon jól látszik, hogy a gyártók nincsenek felkészülve modern, alacsonypadlós, ám a budapestihez hasonló tömegek elszállítására képes autóbuszok gyártására. Innen erednek az Agorán, majd a ma nagy példányszámban a Volvo kocsikon észlelhető nehézségek is. A világ azon részein, ahol már elengedhetetlen az alacsony padlószint, jellemzően annyi csak az utas, hogy többségüknek jut ülőhely, az ennél erősebb utazási igényeket már nem autóbusszal elégítik ki. Ez is magyarázza azt az előző pontban említett jelenséget, hogy sok kocsinak egyáltalán nincs hátsó ajtaja.

A következő kiállítás két év múlva lesz Európában, de aki addig nem bírja ki, az jövőre elmehet a Sanghajba is, ugyanis a páros években Ázsiában van ugyanilyen rendezvény.