Lea, a régi-új lyoni villamos
A francia villamosreneszánsz egyik úttörője Lyon volt, ahol 2001-ben adták át a két első, új építésű vonalat negyvennégy év szünet után. Az egykor harminchárom vonalból álló hálózat 1957-ben szűnt meg, az akkori francia villamos-bezárási hullám részeként. A T1 és T2 vonalak után, 2006 végén a második legnagyobb francia agglomeráció, Lyon és környéke egy régi-új vonallal gazdagodott. Átadták a Lea névre hallgató T3-as vonalat, amely nevét a kelet-lyoni agglomeráció rövidítéséből kapta (Ligne de l’est de l’agglomération). A 14,7 km hosszú vonal a Part-Dieu pályaudvartól indul, és egy használaton kívüli, egyvágányú SNCF vasútvonal felújításával létrehozott, új, kétvágányú vonalon keresztül éri el Meyzieu település ipari-kereskedelmi zónáját. A menetidő a megtett távolsághoz képest meglepően rövid, mindössze 26 perc. Ez annak köszönhető, hogy a villamos csak kilenc helyen áll meg, egy-egy megálló között akár 3-5 percig is folyamatos 60-70 km/h-s sebességgel közlekedik keringési sebessége pedig a viszonylag ritka megállókiosztásnak és a zártpályás kialakításnak köszönhetően 38 km/óra. A ritka megállókiosztás mellett szintén a vasútra emlékeztet, hogy legalább egy tucat sorompóval védett átjáró található a vonalon, amelyeket teljesen automatikus üzemben a villamos elhaladása vezérli.
Gyorsaságával a villamos lényegesen hatékonyabb, mint autóba ülni és a bevezető utakon kialakult dugókban ácsorogni. Épp ezért a T3-as átadását jelentős reklámkampány és a vonal mentén, hat helyszínen összesen 1200 férőhely (!) P+R parkoló átadása kísérte, amelyek használata – közösségi közlekedési jeggyel rendelkezőknek – ingyenes.
A Lea költségvetése mintegy 172 millió euró (43,9 Mrd Ft), amely magában foglalta a teljes pálya és áramellátás kiépítését, tíz új Alstom jármű beszerzését (amelyek megegyeznek a T1 és T2 szerelvényeivel), valamint egy teljesen új, és tovább bővíthető járműtelep létrehozását, nem beszélve a kapcsolódó környezet architektúra kiépítéséről.
A Lea projekt azonban csak egy része a keleti agglomerációban történő kötöttpályás fejlesztéseknek: 2009-re készül el várhatóan a vonal további meghosszabbítása a mintegy 10 kilométerre lévő Saint-Exupéry repülőtérig. A villamos Leslys névre hallgat majd, amelyből a LYS a lyoni repülőtér hárombetűs kódjára utal.
Mivel a közel 30 km-re lévő repülőtér a városból ma csak közúton közelíthető meg (leszámítva az észak-déli TGV vonal repülőtéri pályaudvarát – amely nem rendelkezik direkt lyoni kapcsolattal, és napi néhány TGV áll csak meg ott), új kötöttpályás kapcsolat kiépítését határozták el az ezredforduló környékén. Ezt hivatott megoldani a Leslys, amely a Part-Dieu pályaudvar és a repülőtér között – az „A” metróvonal leendő új végpontjánál történő egy közbenső megállással, 25 perc alatt teszi meg a távot. Mivel a Leslys a Lea legtöbb megállóját kihagyja, jó néhány megállóban három, illetve négy vágány található a szükséges előzések végett. Mivel a Meyzieu-i végállomás és a repülőtér közötti vonalat a Lea-val ellentétben nem Nagy-Lyon (Grand-Lyon) építi, és a közlekedési szolgáltatója, a SYTRAL üzemelteti majd, hanem Rhone megye a beruházó, így eltérő járművek fognak közlekedni, amelyeket majd a svájci Stadler cég gyártja.
A Lea nem csak villamosfejlesztést jelent: a pálya egy része füvesített, ahol pedig a lakóházakhoz közel halad, ott zajvédő fal is épült több kilométer hosszban. Az állomásokon elektronikus kijelző tájékoztat a indulási időpontokról, néhány helyen pedig az új lyoni VéloV rendszerű kerékpárok is kölcsönözhetők. A régi vasútállomásokat felújították, a Villeurbanne-i épületben, amely előtt ma már a villamos áll meg, újból árulnak jegyeket a francia vasút, az SNCF járataira.
Néhány megoldás azonban árnyalja a korszerű agglomerációs közlekedés képét: mai szemmel elgondolkodtató, hogy miért nem átjárható tram-train rendszer épült ki, amely akár a Part-Dieu pályaudvaron korábban meglévő kiágazást használva, a nagyvasúton közlekedve további térségeket is feltárhatna. Illetve, ha már a villamos mellett döntöttek, nem szerencsés, hogy a pályaudvart érintő T1 és T3 (Lea) villamosok a vasút két ellentétes oldalán, egymástól mintegy 200-300 m-re állnak meg, közvetlen átszállási lehetőség nélkül. Ugyan üzemi kapcsolat van a két vonal között, annak elhelyezkedése sem megfelelő a jobb átszállási kapcsolatok számára. További negatívum a menetrend: csúcsidőben 8, azon kívül 16 percenkénti a követés, az esti órákban pedig 32, ez utóbbi kettő nagyon nem utasbarát. Ennek oka a 64 perces fordulóidő, amely 60 percre való leszorítására a projektet koordináló szakemberek látnak lehetőséget. Azonban Franciaországban az utasbarát menetrendeknek nincs komoly hagyománya, és az elvárások sem kellően erősek még az ilyen menetrendek kikényszerítésére. Néhány megállóhoz új buszvégállomás is épült, ahová ráhordó viszonylatok közlekednek, de ezek menetrendje még nem igazán hangolt a villamoséhoz, igaz 16 perces követéshez nem könnyű megfelelő csatlakozó menetrendeket készíteni sem.