85 éve jött létre a Székesfővárosi Autóbuszüzem

Bár az első világháborút követő évek nagyrészt Budapesten sem a fejlődésről szóltak, ám történt néhány olyan előrelépés is, amely a város közlekedésének további fejlődéséhez nélkülözhetetlennek bizonyult. Ezek közé tartozott az önálló budapesti autóbuszüzem, a SzAÜ 1923-as megalakulása is.

MÁVAG-N2 favázas autóbusz 1929-ből (Bp17.401) (forrás: Városi Közlekedés)

A budapesti buszközlekedés megindulása

A századfordulót követően Budapest igen kiterjedt villamosvasúti hálózattal és omnibuszhálózattal rendelkezett, az autóbuszjáratok csak elvétve, a főváros környékén jártak, zömében magánvállalkozók által működtetve. A Székesfővárosi Közlekedési Vállalat Rt. (SzKV) viszont tervbe vette a korszerűtlen lóvasúti járművek autóbusszal történő kiváltását, melynek első jeleként 1914-ben próbamenteket végeztek, majd 1915. március 1.-én megindult az első budapesti autóbuszjárat, az Andrássy úton a mai Bajcsy-Zsilinszky út és a Városliget között.

Az emeletes, akkumulátoros XX 1 forgalmi rendszámú, Austro-Daimler Tudor gyártmányú autóbusz az Andrássy úton, 1915 márciusában. (forrás: Városi Közlekedés)

A Kistarcsán gyártott benzinmotoros, XX 2 forgalmi rendszámú autóbusz az Andrássy úton, 1915 márciusában. (forrás: Városi Közlekedés)

A buszjárat sikere nyomán további járműveket szereztek be, különböző gyártóktól, az állomány 1917-re már 11 kocsi volt. Még ebben az évben a világháború miatt a buszközlekedést ideiglenesen leállították, majd csak 1921-ben indult meg újra a buszforgalom, de a benzinhiány miatt csak az akkumulátoros járműveket tudtak kiadni forgalomba. Emiatt Bécsből használtan vásároltak a meglevő egy villamos hajtású busz mellé még ötöt. A bécsi kocsik üzemeltetését már az 1923. január elsején megalakult Székesfővárosi Autóbuszüzem (SzAÜ) végezte.

Az 1912-ben beszerzett Ganz-Büssing autóbuszok egyike (XX 12) (forrás: Városi Közlekedés)

Az 1921-ben Bécsből vásárolt emeletes autóbuszok egyike (rövidebb változat) a Városligetnél. (forrás: Városi Közlekedés)

A SzAÜ megalakulása

A SzAÜ megalakulása után, első nagy feladata volt a tervezett, nagyszabású autóbusz-fejlesztés lebonyolítása. Ennek első lépéseként 1925-ben 11 különféle gyártmányú és felépítményű próbakocsi érkezett, mellyel a SzAÜ próbafutásokat végzett, hogy a későbbi nagyarányú buszbeszerzés típusát kiválasszák. A főváros ugyanis 100 új jármű beszerzését, valamint két, nagy garázs építését tervezte. Csak emlékeztetőül: a járműállomány ekkor 37 kocsi volt (16+11+6 új Rába+4 új MÁVAG), azaz a buszok számát majdnem a háromszorosára akarták növelni!

Az 1925-ben beszerzett próbakocsik egyike, egy különleges, nyergesvontató-szerű jármű (Bp17.124), a mai Ferenciek terén, a meghosszabbított 1-es viszonylat végállomásán. (forrás: Városi Közlekedés)

Az 1925-ben beszerzett és forgalomba állított háromtengelyes Büssing autóbusz (Bp17.125) a Lánchídon és az Alagúton át közlekedő 3-as viszonylaton. (forrás: Városi Közlekedés)

Az 1927-ben beszerzett MÁVAG-NAG trambusz a margitszigeti 6-os viszonylaton (Bp17.139). (forrás: Városi Közlekedés)

A SZAÜ egyik Rába gyártmányú autóbusza a 20-as évek vége felé az 1-es vonalon. (forrás: Városi Közlekedés)

Az új járművek megérkezéséig az egyre növekvő igényeket alvállalkozók bevonásával kívánták kielégíteni, így 1928-ban megjelent a főváros tömegközlekedésében az addig csak a környéki járatokról ismert Budapesti Autóbuszközlekedési Rt. (BART) is. A két cég együtt 12 viszonylatot és 67 járművet üzemeltetett.

A BART egyik Rába-LHo kisbusza a 20-as évek végén a 15-ös vonalon (Bp17.157). (forrás: Városi Közlekedés)

A nagyszabású fejlesztés keretében felépült az első nagy pesti buszgarázs, a Domonkos (ma Cházár András) utcában, majd megérkezett a várva várt 110 MÁVAG autóbusz is, négyféle kialakításban:

-25 db N2h típusú, kisméretű hegyi

-15 db N2 típusú, kisméretű síkvidéki

-45 db N26 típusú, közepes méretű

-25 db NI56 típusú, nagyméretű, háromtengelyes

A SzAÜ egyik utolsó intézkedéseként a legutoljára beszerzett MÁVAG buszok korszerűsítését kezdte el, a benzinmotorukat dízelre, a fa felépítményüket pedig vasvázasra cserélték.

MÁVAG-N2h favázas autóbusz 1929-ből (Bp17.304). (forrás: Városi Közlekedés)

MÁVAG-N2 favázas autóbusz 1929-ből (Bp17.401) (forrás: Városi Közlekedés)

MÁVAG-N26-os favázas autóbusz 1929-ből (Bp17.507) (forrás: Városi Közlekedés)

MÁVAG-NI56-os favázas, háromtengelyes autóbusz 1929-ből. (forrás: Városi Közlekedés)

MÁVAG N2-es autóbuszok a Szent Domonkos utcai garázs udvarán, már vasvázasítva és a „jobbra hajts” szerint átépítve. (forrás: Városi Közlekedés)

A SzAÜ megszűnése

A régóta érő, BSzKRT-val történő egyesülés végül 1932. július 1.-én történt meg. Első lépésként a belvárosi mellékutcákon kanyargó villamosok helyett állítottak buszokat forgalomba, melyeket kezdetben még villamostarifával lehetett igénybevenni. A két cég egyesítésével a továbbiakban lehetővé vált a villamos és a buszközlekedés összehangolása, valamint újra megkötésre került a korábban a SzAÜ által a BART-al kötött együttműködési megállapodás. A háborút is túlélő BSzKRT-t végül a 1949-ben darabolták szét, az autóbuszüzemből létrejött a Fővárosi Autóbuszüzem Közösségi Vállalat (FAKV), melyet 1951-ben átneveztek Fővárosi Autóbuszüzemre (FAÜ). Nagy-Budapest megalakulásakor a FAKV átvette az új városhatáron belülre került MÁVAUT (a BART utódcége) vonalakat. A FAÜ időszakban adták át a Mező és a Kilián Garázst, ekkor jelentek meg a csuklós buszok a főváros utcáin; gyakorlatilag ez volt a SzAÜ-időszak után a budapesti buszközlekedés második fénykora. Az önálló buszüzem végül a 30-as években történtekhez hasonlóan most is a racionalizálás címén szűnt meg, és olvadt bele az 1968 január 1.-én megalakult Budapesti Közlekedési Vállalatba, a BKV-ba.

A SzAÜ emlékét jelenleg egyetlen építmény őrzi: az 1930-ban átadott, majd 2000-ben bezárt Domonkos utcai, később Récsei garázs, melyben jelenleg bevásárlóközpont található.

A Szent Domonkos utcai (későbbi Récsei) garázs bejárata új korában (a képeslap felirata: A Székesfőváros által épített központi autóbuszgarázs). (forrás: Városi Közlekedés)

Felhasznált irodalom: Mihálffy László: Budapesti busztörténet – Megemlékezés a Belvárosi, azaz a Récsei garázs 70 évéről I. (Városi Közlekedés 2001/3, pp. 166-170.)