A MÁV-nál egyelőre semmi változás – következetesen még mindig az utas az utolsó
A VEKE már korábban is megszólalt a vágányzárak utasellenessége miatt.
Az iskolaidőszak kezdetésre időzített kapacitáscsökkentések miatt pedig már a miniszterhez is fordultunk.
Mégsem történt semmilyen változás, maradt az utasellenes magatartás és gyakorlat, ezért ismét elő kell vennünk a témát. Az esetek pedig csak folyamatosan gyűlnek. Most újabb három esetet adunk közre.
A 2011 őszi iskolakezdésre ismét negatív hozzáállással kedveskedett a MÁV az Érd felől bejáró utasoknak. Pályaépítési munkák miatt egy hetes vágányzárat terveztek pont az iskolaidőszak első hetére. A következmény: harmadával csökkent a vonatok száma Érd alsó/felső és Budapest között, a délutáni csúcsidőszakban még ennél is nagyobb, 40 százalékos a kapacitáscsökkentés. Mindez sérti a közszolgáltatási szerződést – természetesen az utasok kárára, akik a pénzükért zsúfoltságot, összevissza járó, rengeteget késő vonatokat kapnak, vagy akár fel sem férnek a vonatukra, mint ahogy erre most is többször volt példa. A kialakult helyzetért a szokásos módon senkit nem vontak felelősségre.
Ez az eset is mutatja: sajnos a hangzatos sajtóközlemények ellenére a MÁV háza táján semmi sem változott, az utas még mindig az utolsó. Emlékezzünk csak vissza az elmúlt néhány hónap eseményeire: túlzsúfolt, az igényekhez képest túlságosan rövid vonatok a Velencei-tó és a Balaton nyári forgalmában, a szinte minden héten előforduló órás késések.
Sajnos az érdi példa nem az egyetlen, az elmúlt hónapokban például számtalan esetben becsülték alul az utasok számát egy-egy autóbuszos vonatpótlásnál. Augusztus 12-én, pénteken este több mint negyven utas ragadt Kispesten. Lajosmizse felé szerettek volna továbbutazni, de az előre tervezett vágányzárhoz rendelt vonatpótló autóbuszok megrendelésekor a vasúttársaság egy illetékese azt gondolta, hogy elég egyetlen busz egy négykocsis vonat pótlásához. Nem volt elég, pedig előre lehetett tudni, maguk a buszos vállalkozók is jelezték előre, hogy kevés lesz a busz, be is készítették a tartalékot, amit a kapkodva intézkedő ügyeletes végül igénybe is vett.
Az augusztus 29-ével kezdődő héten a Veresegyház és Őrbottyán közötti vonatpótláshoz állítottak ki kevés autóbuszt. Ezúttal információink szerint összejátszás történhetett a MÁV és a Volánbusz bizonyos munkatársai között, ugyanis a szerződés szerinti kétszer két busz helyett csak kétszer egy busz közlekedett. Az eredmény: teljesen szétvert menetrend, nyomorgó utasok, az éjszakában balesetveszélyesen száguldozó buszok, otthagyott, a vonatáról lemaradt kalauz, egyszóval teljes fejetlenség és káosz. Két napnak kellett eltelnie, mire az illetékesek a buszok számát a szerződés szerinti számra módosították. Felelősségre vonás itt sincs.
Három eset, mindhárom az elővárosban, ahol a MÁV utasainak fele utazik, nagy részük bérletes, akik több tízezer forintot hagynak ott a pénztárban hónapról hónapra. Nem a pénzhiány az oka a zavarhelyzetek esetén tapasztalt káosznak – szinte nincs olyan nap, amikor ne omlana össze a közlekedés egy-egy üzemzavar miatt a budapesti elővárosi vasútvonalak valamelyikén. Ha a vasúttársaság így halad, az egyetlen, a vasúthoz még ragaszkodó, maradék törzsközönségét is el fogja veszíteni. Az illetékes vasúti közép- és felsővezetők ugyanazok, akik már a hófrász idején is ugyanott ültek, ahol ma.
Következmények nélkül maradnak a zsúfolt, kisebb kapacitású, a késve közlekedő vonatok, a megállókban hagyott utasok, a szétvert menetrend – a közép- és felsővezetők fizetésére, prémiumára az ilyen esetek nincsenek hatással. Kéz kezet mos alapon a felelősségre vonás elmarad. Igazából a megrendelő – a szakminisztérium – nem is értesül a problémákról, de ha értesülne is, megfelelő szervezet híján képtelen érvényt szerezni a megrendelői akaratnak.
Vasutasok ezrei hiába tesznek meg mindent naponta a vonatok biztonságos leközlekedtetése érdekében, ha feladatuk elvégzését hanyag munkatársak, kényelmességet jelentő, szokásjogon alapuló utasítások, döntésképtelen vezetők és a belső kommunikáció gyengesége is hátráltatják. A késő vonatok milliárdokban mérhető kárt okoznak, államnak, adófizetőknek és vasúttársaságnak egyaránt.
Egyesületünk szükségesnek látja, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, mint megrendelő követelje végre meg az általa megrendelt közszolgáltatás teljesítését, ne hagyja az állami szolgáltatókat önjáróvá válni. Kérje számon az elmúlt nyár botrányos mulasztásait, hanyag munkavégzését. Ez azonban nem elég, szervezeti változásra is szükség van. Ennek a javasolt módja az állami megrendelő szervezet felállítása, amelynek legfőbb feladata a közösségi közlekedési közszolgáltatások megrendelése, a nyertes pályázókkal a szerződések megkötése, a szerződések végrehajtásának folyamatos ellenőrzése, és ha kell, szankcionálása. Enélkül marad a velünk élő szocializmus, tovább fog elfolyni az adófizetők pénze és lassan elfogy minden utas a vasútról.