Harmadszor is lehet ugyanabba a folyóba lépni – vissza kell vonni a vasúti járatritkítást!
Április 15-től gazdaságilag értelmetlen, káros, az utasok számára elfogadhatatlan vasúti intézkedéseket készül bevezetni a szakminisztérium. A járatritkításokat semmilyen elvárás nem indokolja, az kizárólag a még az előző kormány idején kinevezett, s a korábbi hasonló intézkedéseket levezénylő minisztériumi középvezetők önérdekű akciója. Sajnálatos, hogy harmadszorra is sikerült találniuk valakit a romboláshoz, ez éppen most Völner Pál államtitkár, aki ezzel Hónig Péter és Kóka János örökébe lépett.
A korábban bezárt, majd újranyitott vonalakon felül számos fővonal kínálatából is húztak, a mellékvonalak egy részén pedig csupán napi két pár járat marad. Az intézkedések háttere minden szakmai alapot nélkülöz, pusztán annyi történt, hogy – ismét – felállítottak egy öncélú járatszám-korlátot, és addig húzogatták ki a vonatokat, ameddig a szükséges teljesítmény-csökkentés – papíron – össze nem jött. A sínek így ismét tele lesznek fantomvonatokkal, utast nem szállító szerelvénymenetekkel. A döntéseket hírzárlat, titkolózás mellett hozták meg, még a belső egyeztetésekről sem készültek jegyzőkönyvek, hogy ne maradjon nyoma, ki, mikor hivatkozott hamisan kormányzati szándékokra. A cél nyilvánvalóan az volt, hogy a szakmát megkerülve kész helyzet elé állítsák az utasokat, a vasútért sokat dolgozó civil szervezeteket, a polgármestereket, a helyi és a parlamenti képviselőket – és magát a Kormányt is. Völner Pál, aki 2010-ben még büszkén nyitotta újra a mellékvonalakat, legutóbb már azzal indokolta a kőbe vésettséget az intézkedések ellen tiltakozóknak, hogy a menetrend már nyomdában van, itt már nem lehet tenni semmit. De bizony lehet: vissza kell vonni az intézkedést!
A vasút költségei nem a kilométer-teljesítménnyel arányosak: az állandó költségek, azaz az infrastruktúra fenntartásának költségei, a dolgozók bérköltsége és járulékai, valamint a járművek rendelkezésre állásának költsége nagyságrendekkel komolyabb tételt képviselnek. E téren azonban semmilyen igazi spórolási szándék nem látszik, az intézkedések csupán a bevételt nullázzák.
Érdemi megtakarítás ugyanúgy nem fog keletkezni, ahogy 2007-ben és 2009-ben sem. Felhívjuk a Nemzetgazdasági Minisztérium figyelmét, hogy a Völner Pál által bejelentett 12 milliárdos megtakarítás ilyen módon nem érhető el, a szám egyértelműen blöff. A megtakarításokat a még mindig szocialista nagyvállalatként működő MÁV belső költségei között kell és lehet megtalálni, a pazarló jármű- és munkaerő-gazdálkodásban, a beszerzési folyamatokban és a túlméretezett apparátusban.
A VEKE határozott álláspontja, hogy a járatritkításokat nem szabad életbe léptetni. Teljesen új, a vasúti és az autóbuszos közlekedést egységes egészként kezelő menetrendi struktúrát és járműgazdálkodási rendszert kell kialakítani, amelynek elkészítésébe elsősorban azokat kell bevonni, akik értenek hozzá. Azokat pedig, akik immár harmadszor készülnek tönkretenni a magyar vasúthálózatot, el kell végre távolítani a helyükről. Ezt kívánja az ország érdeke.
