VEKE
Városi és El?városi Közlekedési Egyesület

Komolytalan magyarázkodásba burkolt jegyáremelés – dilettáns álmegoldások és az elővárosi közlekedés ritkításának előszele

2012-07-29
By

Miután az értelmetlen járatritkítást keresztülvitték, az NFM az elmúlt évtizedek másik “bevált” módszeréhez folyamodott: a tarifarendszer teljes újjáépítése helyett az utasoktól kíván még több pénzt behajtani, melyhez eszközként az InterCity-felárak átalakítását, és egyes távolsági autóbuszokra történő kiterjesztését határozta el. Ráadásként ehhez még az elővárosi járatok ritkításának szándéka is felsejlik.

Felárat valós többletszolgáltatásokért illik elkérni, ám az egységesség hiú ábránd: nincs minden vasúti kocsiban légkondi, az étkezőkocsikat leállították, wifi, konnektor vagy kerékpárszállítási lehetőség pedig csak elvétve akad. A távolsági autóbuszok járműparkja is heterogén, ott sincs egységes színvonal. Egységes járműpark híján a felár érvényesítése sem lehet jogos. A kilométer-alapú díjszabás az alapárban érvényesül, a felárat is km-alapúvá tenni abszurd ötlet.

Teljes tévedés az elővárosi utasokat az eddiginél olcsóbb árral az IC-re csábítani, hiszen e vonattípus jellemzően a távolabbra utazóknak szól. A hosszabb úthoz sokkal inkább hozzá tartozna a komfort, azonban az NFM éppen ezekkel a távolsági utasokkal fizettetne többet. Ráadásul az olcsóbb pótjeggyel IC-re csábított elővárosi utasok forgalmasabb napokon a távolabbra utazók elől vehetnék el az ülőhelyeket. Nem tudunk másra gondolni, mint hogy a 70 km-nél távolabbi elővárosi járatokat meg akarják szüntetni, ezért terelik ezzel az eszközzel a tatabányai, szolnoki utasokat az elővárosi vonatokról az IC-re. Az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának a Személyszállítási törvényt tárgyaló ülésén képviselői kérdésre az NFM képviselői az előváros határának 100 km helyett 70 km-ben történő meghúzását azzal indokolták, hogy a minisztérium nem kíván távolabbi járatokat finanszírozni.

Jelentős áremelkedést okoz az 5 km-es tarifakörzet eltörlése is, s az ezt palástoló magyarázkodás védhetetlen. A helyes cél az lenne, hogy a zsúfolt buszok, villamosok helyett az utasok városon belül is igénybe vegyék a jelentős kapacitástartalékkal rendelkező vonatokat. A rövidebb utazások drágítása az egész országban növelheti a bliccelést is.

A közösségi közlekedés tarifarendszere teljes reformra szorul; a mostani hibás, igazságtalan jegyrendszer keretén belüli jelentős áremelés csak az utasok elüldözésére alkalmas, a várt bevételt nem lesz képes produkálni. A minisztérium illetékesei ennek ellenére mégis a korábbi megbukott módszerekkel, járatritkítással, a mellékvonalak ellehetetlenítésével és jegyáremeléssel akarnak “reformálni”, miközben a valódi megoldások kidolgozása, a tarifaközösségek és közlekedési szövetségek kialakítása napirenden sincs.

Egyesületünk sokszor hangsúlyozta: álmegoldások helyett utazási időszak szerint differenciált árakra (csúcsidőn kívül olcsóbb utazás), a regionális közlekedésben zónaalapú, közös jegyekre és bérletekre, a ki nem fizetett szociális kedvezmények helyett az utasokat több utazásra motiváló, és az üzemeltetők számára hatékonyabb kapacitás-felhasználást jelentő üzletpolitikai kedvezményekre van szükség. Úgy tűnik, továbbra sincs meg sem az akarat, sem a tudás ezekhez az intézkedésekhez.

Related Posts with Thumbnails

Hozzászólások



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *