Brutális járatritkítás és jegyáremelés Miskolcon
Miskolc Közgyűlése november 30-án, csütörtökön tárgyalja a miskolci tömegközlekedés brutális és végiggondolatlan leépítését. A VEKE önmagában is veszélyesnek és szakmailag megalapozatlannak tartja a lépést, azonban ezen túlmenően úgy látjuk: valójában a tervezett és egyes városvezetők által már elejtett félmondatok útján bejelentett budapesti járatritkítás főpróbája zajlik januártól a borsodi megyeszékhelyen.
A Miskolc Városi Közlekedési Zrt. (MVK) által készített előterjesztés eredményeképp gyökeresen újraszerveznék a buszhálózatot, a teljesítménycsökkentés összesen 14%-os, ráadásul jelentős, 25%-os, majd júliustól újabb 13%-os jegyáremeléssel párosul. A terv szerint Miskolc minden lakóterületén jelentősen romlik a tömegközlekedés színvonala, számos járat megszűnik, bizonyos városrészekben 50%-kal csökken a buszok száma, pedig a járatok nem kihasználatlanok. A város legnagyobb lakótelepére például az eddig 6 járat helyett mindössze 3 fog közlekedni, és az óránkénti kapacitást tekintve is feleannyi busz fogja ellátni a 40000 lakosú Avas lakótelepet.
Romlik az egyetem térségének kiszolgálása is: az eddigi négy helyett mindössze két járat éri majd el a felsőoktatási intézményt. Szétdarabolják a várost átszelő hosszú járatokat a város mindkét fő közlekedési tengelyén, ami azért is érthetetlen, mert a több, rövid járatra történő szétvagdosás önmagában épphogy növeli a fajlagos költségeket és nem csökkenti. Az intézkedéseknek köszönhetően a miskolci utasok többsége átszállásra kényszerül, az MVK adatai szerint az eddigi 65 ezer helyett naponta 108 ezer átszállás történik majd Miskolcon. Az átszállás a városi közlekedés egyik fő elriasztó tényezője, és épp kerülni kellene, nem gyarapítani ezek számát.
A VEKE minden szakmai alapot nélkülözőnek tartja a miskolci tervezetet. A cinikus ferdítések sorában a legkirívóbb, amikor az MVK vezetése azzal érvel, hogy a város környezetszennyezésének csökkenése szól a buszok ritkítása mellett. Azzal azonban nem is számolnak, hogy az elriasztott utasok hatására az autóforgalom és ezáltal a környezetszennyezés is nőni fog. Hasonlóan megtévesztő az az adat, ami azt mutatja ki, hogy a rombolás hatására az átlagos miskolci utas menetideje „csak” 5%-kal nő meg. Ha átlagban, minden utasnak ennyivel nő meg az utazása, az már önmagában is elfogadhatatlan, hisz ez azt jelenti, hogy bizonyos irányokon ennél lényegesen nagyobb növekedés is várható. Ráadásul a szám nem is igaz, hisz nem vesz figyelembe két fontos tényezőt: sem azt, hogy a megnövekvő autóhasználat miatti dugók még lassabbá teszik a tömegközlekedést, sem azt, hogy a zsúfoltság miatt sokan nem fognak felférni a kiritkított buszokra.
Miskolcon üzemel az ország egyik legjobb városi tömegközlekedési hálózata, ráadásul arányaiban itt használják a legtöbben a tömegközlekedést, ami a más vidéki városainkhoz képest igen komoly településen belüli távolságokat ismerve nem is csoda. Épp ezért tartjuk roppant károsnak ezt a rombolást: Miskolcon még van esély arra, hogy a nyugat-európai városokban és egyébként Budapesten is már felismerten káros folyamatnak még elejét vegyük. Ha a tömegközlekedést a város szándékosan visszafejleszti, a jövőjét éli fel. Néhány év múlva pedig az utasok tömegközlekedésre való visszacsábításáról és az elviselhetetlen dugók csökkentéséről fognak majd a városvezetők álmodozni, ami akkor már igen drága mulatság lesz. Kijelenthető tehát, hogy a várospolitikai rövidlátás mintapéldája az, ami most Miskolcon történik.
Azonban nem szeretnénk azt a hamis látszatot kelteni, hogy Miskolcon a tömegközlekedéssel minden a legnagyobb rendben van. Ahogy Budapesten is, a borsodi városban is megérett az idő az elmúlt évtizedekben a változásokhoz kevéssé igazodó buszhálózat újragondolására, bizonyos, ma hiányzó kapcsolatok biztosítására. Nem állítjuk, hogy nincsenek szerepüket vesztett útirányok és tény, hogy bizonyos járatok menetrendjének végiggondolása is szükséges. A januártól életbe léptetni kívánt változtatáscsomag azonban nem átgondolt racionalizálás, nem indokolt átszervezés, hanem hentesmunka, a miskolci tömegközlekedés szándékos szétrombolása.
A járatritkítás hivatalos indokai mögött a kormányzati intézkedések miatt növekvő költségeket és az elégtelen állami támogatást találjuk. Egyrészről érthető a város szorult helyzete, másrészről azonban be kell látni: a tömegközlekedés rombolása hosszú távon annyit árt a városnak, hogy felelős városvezető ezt nem vállalhatja fel. A városi közlekedésben a jövedéki adó visszaigénylésének lehetővé tétele (a Volán-társaságokhoz hasonlóan) és a vidéki városok helyi közlekedése számára juttatott normatív támogatás növelése a BKV működésének stabilizálásához hasonlóan pedig a kormány feladata, amit a VEKE ezúton is szorgalmaz.
Ha november 30-i ülésén Miskolc Közgyűlése a javasolt előterjesztést elfogadja, azzal garantáltan a dugók, a zsúfolt és ritka buszok, a kényelmetlen átszállások, a növekvő környezetszennyezés, a lakossági elégedetlenség és a városi életszínvonal csökkentése mellett teszi le a voksát. Ezen felül pedig egy olyan leépülési folyamat veszi kezdetét a tömegközlekedésben, amit visszafordítani már nagyon drága és teljes mértékben soha nem lehet. Ezeket a hatásokat a VEKE károsnak és megengedhetetlennek tartja, és ha a főpróba után Budapest is sorra kerülne majd, a fővárosban is fel fogunk lépni ez ellen.
Érveink alapján korábbi kérésünket megismételve arra kérjük Miskolc város vezetését és képviselőit, hogy szavazzanak nemmel a brutális járatritkításokra és a miskolci tömegközlekedés szétverésére. A VEKE pedig szakértelmét és a sikeres budapesti járatátszervezések során szerzett tapasztalatait felajánlja, hogy az ésszerű kereteken belül a miskolci tömegközlekedés fejlesztése és racionalizálása megtörténhessen. Átgondoltan és az utasok, valamint a város érdekeit szolgálva.
