Halottnak a csók: buszfelújítással lopnának a BKV-ból
A kormány és szószátyár kormánybiztosa, Horváth Csaba újabb „remekbe szabott” ötlettel állt elő: leharcolt, elavult Ikarus buszokat akarnak felújíttatni méregdrágán, mindezt pedig a BKV megmentéseként kívánják eladni.
Számoljunk! A BKV-nak ahhoz, hogy 10 év alatt tartsa a buszainak életkorát, évente 130-140 db buszt kellene lecserélnie a kb. 1400 buszból álló flottájából. Új buszra. Ehhez képest új buszt sem 2007-ben, sem 2008-ban, sem 2009-ben nem vett a BKV, amennyire látszik, 2010-ben sem fog. A lemaradás csak az elmúlt néhány évben tehát legalább 500 jármű. Budapest buszparkja ma is Európa fővárosai közül a legöregebb, a 17 éves átlagéletkor mellett számos 20 év feletti busszal találkozhatunk az utcákon.
Felmerül tehát a kérdés: új járművek időszerű beszerzése helyett milyen Ikarus-buszokat is akarnak felújítani? A BKV Ikarus-flottájának szinte egészét a 15-24 éves járművek adják, melyek felújítása egy normális városban szóba sem jöhetne, hiszen nem is alacsonypadlósak, a kor legalapvetőbb műszaki, esélyegyenlőségi elvárásainak sem felelnek meg, már egy fillért sem szabadna rájuk költeni – ennek ellenére a felújítások jelentős része ezeket a járműveket érinti. A kohószökevényeken kívül az alacsonypadlós Ikarus 412-es típus működik a cégnél – a 115 db járműből álló flotta 8-10 éves, legalább hat kiégett. Már eddig is súlyos milliókat kellett rájuk költeni, hogy egyáltalán forgalomban maradhassanak. A típus vázszerkezeti és motorbeépítési konstrukciós hibáktól hemzseg, utastere szűk és kényelmetlen. Egy ilyen jármű felújításának semmi értelme, hiszen csak egy rossz konstrukciót konzerválunk méregdrágán.
Magyarázatra szorul az is, hogy hogyan képzelik ennyi jármű kivonását a forgalomból a felújítás idejére, hiszen a BKV-nak már tartalékbuszai sincsenek, általában a napi kocsikiadás sem sikerül. Esetleg Hagyó Miklós és Horváth Csaba kedvenc eszközével, a járatritkítással kell számolnunk ismét?
Szégyen és botrány, hogy míg Bukarest 1000 db vadonatúj alacsonypadlós autóbuszt tudott venni az elmúlt években, a Magyar Állam és a Fővárosi Önkormányzat a 15-20 éves roncsok farigcsálásában látja a jövőt. Valakiknek ez persze jó üzlet, hiszen 30-35 millióért (és a valódi számlán lesz az még több is) már majdnem új buszt is lehet venni, amit maguk az ötletgazdák is elismernek. Egy új, szóló, akár magyar gyártású, alacsonypadlós, légkondícionált, Euro5-ös motorú autóbusz ára 45-50 millió Ft az elmúlt évek tapasztalatai alapján (példák itt és itt), de a bukaresti Mercedes buszok ára is alig haladta meg darabonként az 55 millió forintot.
Vajon mennyire vehető komolyan az a kormányzati szándék, amely a magyar járműipar támogatásáról és a Volán-társaságok magyar járművekkel való ellátásáról papol, miközben az ország legnagyobb Volán társaságát évek óta hagyja elárasztani kétes körülmények között beszerzett pocsék minőségű kínai buszokkal? Vajon mennyire vehető komolyan, amikor Horváth Csaba és különböző politikustársai a BKV-t átszövő korrupció visszaszorításáról papolnak, miközben valójában egy újabb mutyibusz-programot indítanak el? A 15-20 éves kohószökevények felújítása nem más, mint előre eltervezett pénzkiszivattyúzás a BKV-ból. A VEKE ezúton szólítja fel a miniszterelnököt, hogy állítsa le Horváth Csaba ámokfutását, mivel bűn soktízmilliárd forint uniós pénzt így kiszórni az ablakon, bűn 15-20 éves járműveket felújítani, bűn ilyen feltételekhez kötni a BKV állami támogatását és bűn az, amit új buszok beszerzése helyett a BKV járműparkjával évek óta művelnek.