Eső után köpönyeg, avagy öt és fél év után áthelyezték a felsővezetéket a Kassai téri felüljárón
Az M3-as autópálya budapesti bevezető szakaszán és a környező utakon kialakuló torlódások kapcsán a VEKE még 2005-ben kezdeményezett intézkedést a Főpolgármesteri Hivatalnál a tömegközlekedés előnyben részesítésére. A javasolt három beavatkozás közül az első, a Kassai téri felüljáró buszsávja „mindössze” két év után elkészült. E buszsávban jelen kialakításában a trolibuszok közlekedése nem volt lehetséges, a felsővezeték áthelyezésére 2011. március 12–15 között került sor. A Szőnyi úti buszsáv kijelölése továbbra is várat magára.
Az M3-as autópálya budapesti bevezető szakasza éveken keresztül a városba vezető útvonalak közül az egyik legneuralgikusabb volt. Ameddig nem épült meg az M0-s autópálya északi és keleti szakasza a Megyeri híddal, nem valósult meg az átmenő teherforgalom kitiltása a Hungária gyűrűről, nem éreztette forgalomcsökkentő hatásait a válság és nem emelkedett az egekbe a benzinár, az M3-as bevezetőn állandóak voltak a reggeli torlódások. Három sávon araszolt a forgalom, a legkritikusabb szakasz pedig a Kacsóh Pongrác úti felüljáró környékén volt, ahonnan a megfelelő sávot választva a Kós Károly sétány vagy a Hungária-gyűrű valamely iránya felé lehet besorolni.
Az M3-as bevezetőn tapasztalt torlódások már a kilencvenes évek közepétől okoztak rendszeresen bosszúságot a 74-es és 74A trolit használók számára is. Az autópályára besoroló járművek a Kassai téri felüljárón visszatorlódtak, nem ritkán egészen az Ungvár utca torkolatáig. A felüljárón jellemezően a szélső sávban alakultak ki nagyobb dugók, mivel ebből a sávból lehet az autópályára fordulni, a belső sáv a Szőnyi útra vezet, amely a legnagyobb M3-as torlódások idején szintén beállt.
A troli azonban a felsővezeték elhelyezése miatt minden reggel fogságba került, ugyanis a szélső sáv fölé épített vezetéket a belső sávból nem lehet már elérni. Pedig a troli a Szőnyi út felé halad tovább, és a belső sávba kell átsorolnia, a vezeték építésekor – nem prognosztizálva a dugókat a nyolcvanas évek elején – erre még nem figyeltek oda.
Az abban az időben szintén az Ungvár utcából érkező 25-ös és 32-es busz a Kassai téri felüljáró belső sávjában jobb eséllyel haladt át, mint a szélen vergődő troli. Az időkülönbség akár 6-8 perc is lehetett, nem ritkán 3-4 darab 74-es troli állt a felüljárón a torlódásban.
A VEKE 2005 őszén, azaz öt és fél éve javasolta először, hogy azonnali és kisösszegű beavatkozásokra lenne szükség a térségben. A javaslat-csomag három pontból állt:
- A Kassai téri felüljárón buszsáv kijelölése szükséges, amely a minimális forgalommal rendelkező ellenirány egyik sávját feláldozva belül vezetett buszsávként jelenik meg, ezzel nem csökkentve a közúti kapacitást a terheltebb irányban, mégis biztosítva a BKV járműveinek feltétlen prioritását.
- A buszsáv létesítés miatt a felsővezeték áthelyezése úgy, hogy akár a buszsáv, akár a belső sáv felől a trolik elérjék a vezetéket, ezáltal ne kényszerüljenek a legterheltebb szélső sávban való araszolásra.
- A Szőnyi út egyirányúsítása az Ógyalla tértől az M3-asra rávezető „S” kanyarig úgy, hogy egy forgalmi sáv és egy buszsáv marad meg a Mexikói út irányában. A Szőnyi út valamennyi pontja a beavatkozástól ugyanúgy elérhető maradna, csak a terület a Mexikói út felől az M3-as keleti oldalán, majd a Kassai téri felüljárón keresztül érhető el minimális többletúttal.
A Fővárosi Önkormányzatnak küldött levélre 2006 elején érkezett válaszlevél figyelembe vette a BKV válaszát is, miszerint anyagi lehetőségek híján nincs lehetőség a beavatkozásra, illetve a probléma kezelése a majdani Mexikói úti bevásárlóközpont beruházásával együtt lesz kezelve. (A beruházás azóta sem valósult meg). A BKV és a Főváros évről-évre tolta maga előtt a probléma megoldását, miközben a nyári időszakot leszámítva majd minden reggel olyan torlódás alakult ki, hogy az érintett troli viszonylatok akár 10-12 percet is a dugóban töltöttek feleslegesen. Gyors fejszámolással is megállapítható, hogy a Kassai téri felüljárót és a Szőnyi utat használó, óránként több ezer utas (akkori 25-ös család, 32-es család, 74-es és 74A troli és a Volán járatai) idővesztesége olyan társadalmi költségeket jelentenek, amelyek messze túlmutatnak a beruházás forrásigényén. Csak mivel az utazási idő növekedéséből adódó társadalmi és környezeti költségek növekedése nem a szolgáltatóknál és a szolgáltatások megrendelőjénél csapódik le, így, ahogy lenni szokott, nem létező költségekként párologtak el, tehát nem is vették azokat figyelembe.
Így teltek a mindennapok. A szemfüles használók egy része a 25-ös buszról, vagy a trolikról már a Kassai téren leszállt – elkerülve a dugót – és gyalog jutott el a 8-10 percre lévő földalattihoz. A biztos gyaloglás a bizonytalan, dugóban töltött idő bosszúságához képest jóformán mindig helyes döntés volt. Csak épp a közösségi közlekedést használókat épp ilyen választás elé nem szabad állítani, mert az első adandó alkalommal örökre módot váltanak, és másnap már az egyéni közlekedés komfortja mellett araszolnak a Kassai téri és az M3-as dugóban.
2007-ben, több évi előkészítés és a VEKE határozottsága mellett megvalósult a buszsáv, amelyet a 25-ös és 32-es buszok el is kezdtek használni. A troli felsővezeték áthelyezése és a Szőnyi úti buszsáv kialakítása azonban nem történt meg, így a 25-ös busz hosszú perceket vert rá a trolira, amely a szélső sávból, a vezeték helyzete miatt továbbra sem érte el a buszsávot. Felmerült, hogy legalább a 74A vonalán az akkor új Solaris trolik közlekedjenek, kihasználva az önjáró üzemmód adottságait és a buszsáv lehetőségeit, de erre sem került sor. Maradt az értelmetlen araszolás.
Majd a 2008-as paraméterkönyv bevezetésével a 25-ös autóbusz átkerült az M3-asra a Mexikói út irányában is, így jóformán csak a 32-es buszok és a buszsáv használatra önmagukat feljogosítva érző autósok használták a menekülő utat.
Az M0-s és a Megyeri híd átadását követően, sok más forgalomcsökkentő tényező együttállása mellett még úgy is csökkent a bevezető autópálya terhelése, hogy a párhuzamos Thököly út lezárásra került a Dózsa György út és a Keleti pályaudvar között. A rendszeres dugók megszűntek, néhány esős, vagy havas napot, keményebb hétfőket vagy egy-egy baleset miatti torlódást leszámítva a terület sokkal jobban járható.
2011-et kell írni ahhoz, hogy a 2005-ben kezdett, de már akkor is legalább tíz év óta akut probléma hathatós kezelésére forrás és akarat legyen, a vezeték áthelyezésre kerüljön, a trolik pedig elérjék a buszsávot, azaz rendeltetésszerűen használhassák azt. A vezeték áthelyezésére a március 15-i hosszú hétvégén került sor. Az első troli, amely már az új vezetéket használta, a 601-es Solaris volt még 14-én délután, amely áthaladását három BKV-s zavarelhárító kocsi követte. Üröm az örömben, hogy a Kassai térről való jobbra forduláskor a trolik nem tudnak egyből a belső sávba fordulni, mivel ott nem helyezték át a vezetéket, így kénytelenek a felüljáró elején sávot váltani. Jó lett volna, ha ezzel a kis lépéssel még kiegészül a beruházás, és elkerülhetővé vált volna a felesleges sávváltás.
Hogy lesz-e folytatás a Szőnyi úti buszsáv formájában, még nyitott kérdés, egyelőre nincs róla szó. A 2005-ös csomag három eleme közül tehát most készült el a második, amely várhatóan azért jó ideig kezeli majd a térség egyik legkomolyabb közlekedési problémáját.
A beruházás minden előzmény és viszontagság ellenére örömteli, még akkor is, ha eső után köpönyeg jelleggel valósul meg. Az öt és fél éves átfutási idő azonban erősen elgondolkodtató.
Fotók: Ekés András