Eberswalde tömegközlekedésének fejlődése
Eberswalde a németországi Brandenburg tartományban található BerlintÅ‘l északra, a barnimi körzet központja. Lakosa 42.750 fÅ‘ (2007). 1300-ban piacjogokat kap, a Berlin-Stettin (Szczecin) vasútvonal 1842-ben éri el a várost, 1878-tól vasúti járműjavÃtó üzemel. 1910 és 1940 között villamosvonal, 1940-tÅ‘l trolibusz szállÃtja az utasokat a városban. 1978-ban új lakótelep épül 15.000 fÅ‘ részére, ez ma a „Brandenburgi Negyed”. A német egyesÃtés után 1993-ban körzetközponttá válik, az utolsó szovjet katona 1994-ben hagyja el a várost. Ez röviden a város története, de nézzük meg részletesebben a tömegközlekedés kialakulását a villamostól a trolibuszig!
Eberswaldéban az akkori épÃtési szokásoknak megfelelÅ‘en – a ma a városban található – vasútállomást a város szélére helyezték, ezért relatÃv nagy távolságot kellett megtennie annak, aki vonattal akart utazni. Ennek is köszönhetÅ‘en nyÃlt meg 1865 február 1-én az elsÅ‘ magánvállalkozó által üzemelt omnibuszvonal az állomás és a Marktplatz között. A menetrend már akkor is igazodott az érkezÅ‘ és induló vonatokhoz.
Az első trolibuszvonal
Már az 1900-as párizsi világkiállÃtáson bemutatott elektromos járművek is felkeltették a városvezetés figyelmét, röviddel ezután 1901 március 22.-én meg is nyÃlt az Alsenplatz és Hauptbahnhof közötti mindössze 2 perces menetidejű trolibuszjárat. A felsÅ‘vezetéktartó oszlop és a vezeték is az úttest szélén volt, ezen futott egy áramszedÅ‘ kocsi, úgynevezett „trolley”. A rossz útviszonyok miatt a forgalom 3 hónap múlva leállt.
Próbálkozzunk valami mással!
Más városok sikerein felbuzdulva 1909 augusztus 10.-én egyvágányú villamosvonal épÃtése mellett döntöttek a városi tanács képviselÅ‘i, amely 1910. augusztus 27-én nyÃlt meg a Kleinbahnhof Westend – Markt megállók között. Hossza mindössze 2,7 km volt, kitérÅ‘ a végállomásokon és az Alsenplatz-on volt, valamint egy szárnyvonal ágazott ki a fÅ‘pályaudvarhoz. 1920 decembere után a végállomás már az Eisenspalterei megálló volt. Két évvel késÅ‘bb az infláció miatt a közlekedés leállt, a legújabb kocsikat eladták, hogy a maradék üzem fenntartható legyen. Mivel az egyvágányú üzem már nem bÃrta el az egyre növekvÅ‘ forgalmat, ezért 1939 február 3.-án döntés született a villamos megszűnésérÅ‘l és a trolibuszüzemre való átállásról.
Újból trolibusz
A II. világháború miatt az átállás többször elhúzódott, mÃg végül 1940 november 3.-án indult meg a forgalom. Az utolsó villamos elÅ‘zÅ‘ este 22:30-kor hagyta el a végállomást .
Az elsÅ‘ trolibuszvonal az Ardelt-Werke-tÅ‘l a város jobboldali része felé, (Ostend) a Max-Lull utcáig közlekedett. KésÅ‘bb az Ostendig lett meghosszabbÃtva a vonal.
A második vonal a Saarstrasse-nál ágazott ki és a Freienwalder Strasse-n keresztül a kaszárnyáig (Artilleriekaserne) vezetett. A II. világháború bombatámadásai alatt csaknem az egész kocsipark megsemmisült.1951-ben érkezett 3 LOWA W600 tÃpusú trolibusz, már 2 áramszedÅ‘s rendszerrel, ezért a régebbi kocsikat is átalakÃtották a kétszedÅ‘s rendszerhez.
1953 április 5.-én nyÃlt meg a következÅ‘ szárnyvonal a Nordend, Helene Lange Strasse-ig, de csak vasárnaponként. A LOWA-W602a tÃpusú trolibuszok beszerzése után lett itt mindennapos a közlekedés. 1957-ben az NDK-ban a KGST szabályozás miatt a trolibuszgyártás megszűnt, 1958 után a cseh Skoda gyár lett a kijelölt szállÃtó. ElÅ‘ször 1958-59-ben 10 db 8Tr tÃpusú jármű érkezett, 1962-tÅ‘l 10 db 9Tr tÃpusú új járművet, valamint Gerából 2 db használt 8Tr kocsit szereztek be.
Ebben az évben vezették be a kalauz nélküli üzemet, a pótkocsikban 1967-ben szűnt meg a kalauzrendszer.
1971-tÅ‘l a külkereskedelem nem vett több új járművet, az alkatrész utánpótlás a meglévÅ‘ járművek számára 1975-ig volt rendszeres. Emiatt sok német trolibuszüzem megszűnt, miközben Eberswaldéban új vonalat adtak át 1973 október 7.-én a Nordend városrészben. Járműveket a megszűnésre Ãtélt üzemektÅ‘l vettek át, 1973-ban 2 db 9Tr kocsit BerlinbÅ‘l, 1975-ben 2 db-ot Drezdából, 1977-ben pedig 3 db-ot Gerából.
A 80-as évek elején a trolibuszüzem veszélyeztetve volt, de a kibontakozó olajválság miatt – ami megdrágÃtotta az üzemanyagot – ismét elÅ‘térbe kerültek az elektromos hajtású tömegközlekedési járművek.
1984-ben került beszerzésre – 13 év kihagyása után – új jármű, ekkor 3 db Skoda 14Tr trolibusz, majd ezt követte 1985-86-ban 13 db Ikarus 280T beszerzése, ezzel 1985 júliusában lehetÅ‘vé vált a pótkocsis üzem megszűntetése.
A felduzzadt kocsiállománnyal lehetÅ‘vé vált a „Max Reimann” épülÅ‘ városrész és Finow kiszolgálása is. Ezen a szakaszon 1987 november 8-án indult meg a forgalom.
Potsdamból és Weimarból még 2-2 használt IK280T trolibuszt vettek át, amivel leváltották az utolsó Skoda 9Tr trolibuszokat is.
1989-ben a városba érkezett tesztelésre egy-egy Skoda gyártmányú 14Tr és 15Tr, de végül is 1990-ben további 5 db IK280T trolibusz beszerzésére került sor, ezáltal lehetÅ‘vé vált 1990 július 2.-án a Kleiner Stern-ig való vonalhosszabbÃtás.
1990-ben a maradék 3 db 14Tr-t 3 db potsdami használt IK280T-re cserélték.
Ekkor csúcsidőben összesen 19 trolibuszra volt szükség.
A rendszerváltás után
1992-ben érkezett meg az elsÅ‘ 5 db használt salzburgi Gräf&Stift GE100 trolibusz, amelyek beszerzését csak arra az átmeneti idÅ‘re tervezték, amÃg új épÃtésű kocsik beszerzésére nyÃlik lehetÅ‘ség.
A német egyesÃtés során felajánlott pénzügyi segÃtséggel 1993-tól összesen 15 db Gräf&Stift alacsonypadlós trolibuszt vásároltak, az elsÅ‘ jármű 1993 július 1-én állt forgalomba, de az 1990-es beszerzésű Ikarusok is üzemben maradtak, csak egy külsÅ‘ optikai felújÃtást kaptak. Az Ikarusok selejtezése után a legtöbb Temesvárra került, de Szegedre (2 db) és Cseljabinszkba (3 db) is jutott belÅ‘lük.
1998 áprilisától a Berlin-Brandenburgi tarifaközösség bevezetésével új jegykezelő készülékeket szereltek fel a járművekre.
A trolibuszüzem 2000. évben volt 60 éves, ekkor 17 kocsi állt rendelkezésre, melyből 15 db alacsonypadlós. A hálózat hossza 15,8 km, a 2 vonal (861 és 862) hossza a 40 db megállóval együtt 25,6 km.
Napközben 15 percenként, a reggeli csúcsban 10, a délutániban 12 percenként közlekednek a járművek. A csúcsidei kocsikiadáshoz 14 db trolibusz szükséges. A kocsik darabonként évente 870.500 kilométert futnak, átlagosan 17.728 utast szállÃtanak.