Eberswalde tömegközlekedésének fejlődése
Eberswalde a németországi Brandenburg tartományban található Berlintől északra, a barnimi körzet központja. Lakosa 42.750 fő (2007). 1300-ban piacjogokat kap, a Berlin-Stettin (Szczecin) vasútvonal 1842-ben éri el a várost, 1878-tól vasúti járműjavító üzemel. 1910 és 1940 között villamosvonal, 1940-től trolibusz szállítja az utasokat a városban. 1978-ban új lakótelep épül 15.000 fő részére, ez ma a „Brandenburgi Negyed”. A német egyesítés után 1993-ban körzetközponttá válik, az utolsó szovjet katona 1994-ben hagyja el a várost. Ez röviden a város története, de nézzük meg részletesebben a tömegközlekedés kialakulását a villamostól a trolibuszig!
Eberswaldéban az akkori építési szokásoknak megfelelően – a ma a városban található – vasútállomást a város szélére helyezték, ezért relatív nagy távolságot kellett megtennie annak, aki vonattal akart utazni. Ennek is köszönhetően nyílt meg 1865 február 1-én az első magánvállalkozó által üzemelt omnibuszvonal az állomás és a Marktplatz között. A menetrend már akkor is igazodott az érkező és induló vonatokhoz.
Az első trolibuszvonal
Már az 1900-as párizsi világkiállításon bemutatott elektromos járművek is felkeltették a városvezetés figyelmét, röviddel ezután 1901 március 22.-én meg is nyílt az Alsenplatz és Hauptbahnhof közötti mindössze 2 perces menetidejű trolibuszjárat. A felsővezetéktartó oszlop és a vezeték is az úttest szélén volt, ezen futott egy áramszedő kocsi, úgynevezett „trolley”. A rossz útviszonyok miatt a forgalom 3 hónap múlva leállt.
Próbálkozzunk valami mással!
Más városok sikerein felbuzdulva 1909 augusztus 10.-én egyvágányú villamosvonal építése mellett döntöttek a városi tanács képviselői, amely 1910. augusztus 27-én nyílt meg a Kleinbahnhof Westend – Markt megállók között. Hossza mindössze 2,7 km volt, kitérő a végállomásokon és az Alsenplatz-on volt, valamint egy szárnyvonal ágazott ki a főpályaudvarhoz. 1920 decembere után a végállomás már az Eisenspalterei megálló volt. Két évvel később az infláció miatt a közlekedés leállt, a legújabb kocsikat eladták, hogy a maradék üzem fenntartható legyen. Mivel az egyvágányú üzem már nem bírta el az egyre növekvő forgalmat, ezért 1939 február 3.-án döntés született a villamos megszűnéséről és a trolibuszüzemre való átállásról.
Újból trolibusz
A II. világháború miatt az átállás többször elhúzódott, míg végül 1940 november 3.-án indult meg a forgalom. Az utolsó villamos előző este 22:30-kor hagyta el a végállomást .
Az első trolibuszvonal az Ardelt-Werke-től a város jobboldali része felé, (Ostend) a Max-Lull utcáig közlekedett. Később az Ostendig lett meghosszabbítva a vonal.
A második vonal a Saarstrasse-nál ágazott ki és a Freienwalder Strasse-n keresztül a kaszárnyáig (Artilleriekaserne) vezetett. A II. világháború bombatámadásai alatt csaknem az egész kocsipark megsemmisült.1951-ben érkezett 3 LOWA W600 típusú trolibusz, már 2 áramszedős rendszerrel, ezért a régebbi kocsikat is átalakították a kétszedős rendszerhez.
1953 április 5.-én nyílt meg a következő szárnyvonal a Nordend, Helene Lange Strasse-ig, de csak vasárnaponként. A LOWA-W602a típusú trolibuszok beszerzése után lett itt mindennapos a közlekedés. 1957-ben az NDK-ban a KGST szabályozás miatt a trolibuszgyártás megszűnt, 1958 után a cseh Skoda gyár lett a kijelölt szállító. Először 1958-59-ben 10 db 8Tr típusú jármű érkezett, 1962-től 10 db 9Tr típusú új járművet, valamint Gerából 2 db használt 8Tr kocsit szereztek be.
Ebben az évben vezették be a kalauz nélküli üzemet, a pótkocsikban 1967-ben szűnt meg a kalauzrendszer.
1971-től a külkereskedelem nem vett több új járművet, az alkatrész utánpótlás a meglévő járművek számára 1975-ig volt rendszeres. Emiatt sok német trolibuszüzem megszűnt, miközben Eberswaldéban új vonalat adtak át 1973 október 7.-én a Nordend városrészben. Járműveket a megszűnésre ítélt üzemektől vettek át, 1973-ban 2 db 9Tr kocsit Berlinből, 1975-ben 2 db-ot Drezdából, 1977-ben pedig 3 db-ot Gerából.
A 80-as évek elején a trolibuszüzem veszélyeztetve volt, de a kibontakozó olajválság miatt – ami megdrágította az üzemanyagot – ismét előtérbe kerültek az elektromos hajtású tömegközlekedési járművek.
1984-ben került beszerzésre – 13 év kihagyása után – új jármű, ekkor 3 db Skoda 14Tr trolibusz, majd ezt követte 1985-86-ban 13 db Ikarus 280T beszerzése, ezzel 1985 júliusában lehetővé vált a pótkocsis üzem megszűntetése.
A felduzzadt kocsiállománnyal lehetővé vált a „Max Reimann” épülő városrész és Finow kiszolgálása is. Ezen a szakaszon 1987 november 8-án indult meg a forgalom.
Potsdamból és Weimarból még 2-2 használt IK280T trolibuszt vettek át, amivel leváltották az utolsó Skoda 9Tr trolibuszokat is.
1989-ben a városba érkezett tesztelésre egy-egy Skoda gyártmányú 14Tr és 15Tr, de végül is 1990-ben további 5 db IK280T trolibusz beszerzésére került sor, ezáltal lehetővé vált 1990 július 2.-án a Kleiner Stern-ig való vonalhosszabbítás.
1990-ben a maradék 3 db 14Tr-t 3 db potsdami használt IK280T-re cserélték.
Ekkor csúcsidőben összesen 19 trolibuszra volt szükség.
A rendszerváltás után
1992-ben érkezett meg az első 5 db használt salzburgi Gräf&Stift GE100 trolibusz, amelyek beszerzését csak arra az átmeneti időre tervezték, amíg új építésű kocsik beszerzésére nyílik lehetőség.
A német egyesítés során felajánlott pénzügyi segítséggel 1993-tól összesen 15 db Gräf&Stift alacsonypadlós trolibuszt vásároltak, az első jármű 1993 július 1-én állt forgalomba, de az 1990-es beszerzésű Ikarusok is üzemben maradtak, csak egy külső optikai felújítást kaptak. Az Ikarusok selejtezése után a legtöbb Temesvárra került, de Szegedre (2 db) és Cseljabinszkba (3 db) is jutott belőlük.
1998 áprilisától a Berlin-Brandenburgi tarifaközösség bevezetésével új jegykezelő készülékeket szereltek fel a járművekre.
A trolibuszüzem 2000. évben volt 60 éves, ekkor 17 kocsi állt rendelkezésre, melyből 15 db alacsonypadlós. A hálózat hossza 15,8 km, a 2 vonal (861 és 862) hossza a 40 db megállóval együtt 25,6 km.
Napközben 15 percenként, a reggeli csúcsban 10, a délutániban 12 percenként közlekednek a járművek. A csúcsidei kocsikiadáshoz 14 db trolibusz szükséges. A kocsik darabonként évente 870.500 kilométert futnak, átlagosan 17.728 utast szállítanak.
















