Újranyílnak egyes bezárt mellékvonalak
A VEKE üdvözli a Kormány döntését egyes, az előző Kormány által bezárt vasútvonalak újranyitásáról. A témában levelet írtunk Fellegi Tamás miniszternek, melyet ezennel közreadunk.
Dr. Fellegi Tamás
Miniszter
Nemzeti Fejlesztési Minisztérium
Tárgy: Vasúti mellékvonalak újranyitása
Tisztelt Miniszter Úr!
Egyesületünk örömmel értesült róla, hogy a Kormány a nyár folyamán négy vasútvonalon kívánja újraindítani a személyszállítási szolgáltatást, egy vonalszakaszon pedig visszaállítani a minden napra kiterjedő üzemet. Az újranyitandó vonalak között klasszikus zsákvonal nincs, csak olyan, melynek mindkét végén vasúti csatlakozások lehetségesek. Reméljük, hogy az új menetrendek ennek megfelelően készülnek majd el, biztosítva a szükséges átszállási kapcsolatokat, így a régi-új vonalszakaszok valóban plusz hálózati elemként illeszkednek majd a rendszerhez. Nem szabad elkövetni újra azokat a hibákat, melyek korábban a mellékvonalak mesterségesen előidézett kudarcához vezettek: a korábbi, tudatosan rossz menetrendek és rendre meghiúsuló átszállási lehetőségek helyett a jövőben a térség buszaival és a vasúti fővonalakkal az ütemes csatlakozásokat biztosítani kell – erre vonatkozóan szakmai civil szervezetünk részletes menetrendi javaslatokkal rendelkezik. A lerobbant, taszító állomások és megállóhelyek megújításában az önkormányzatok segítő szándékát a MÁV eddig rendszeresen elutasította, mi azonban úgy látjuk, a helyiek segítsége nélkül a mellékvonalak környezete nem tartható rendben, nem beszélve az önkormányzatok azon lehetőségéről, hogy közmunka igénybe vételével is hozzájárulhatnak az állomásépületek és azok környezetének rendbetételéhez. Fontosnak tartjuk, hogy a mellékvonalak újranyitása a szimbolikus értékén túl példát mutasson arra, hogy megfelelő menetrendekkel, tiszta állomásokkal és járművekkel, versenyképes eljutási idővel a használók száma növelhető, a megfelelő utastájékoztatás révén pedig az utaselégedettség is fokozható. A mellékvonalakon megjelenő utasok pedig jó eséllyel igénybe veszik a csatlakozó fővonalak vasúti szolgáltatásait is, növelve azok utasforgalmát, bevételét.
Szakmai álláspontunk, hogy további vonalak újranyitása is szükséges és indokolt. Legfontosabb ezek közül a 45-ös számú (Székesfehérvár-Sárbogárd) vasútvonal, amely az újranyíló 5-ös vonallal együtt interregionális jelentőségű, a dunántúli hálózat szerves része, ezért újranyitását ezúton is kezdeményezzük és javasoljuk. Ennek visszanyitásával és a Baja-Sárbogárd vonatok Komáromig történő hosszabbításával (melyek egyben mindkét vonalon a teljes szükséges kapacitást is megadják), Észak- és Dél-Dunántúl főbb városai (Győr, Komárom, Tatabánya, illetve Szekszárd, Pécs, Baja, Dunaújváros) kerülnének közvetlen, vagy egy átszállásos kapcsolatba egymással és Székesfehérvárral, az autóbuszos eljutásnál jellemzően kedvezőbb menetidővel. Indokolt lenne még a 77-es számú Aszód-Vác vonal teljes szakaszán is a közlekedés visszaállítása: a 35 km hosszú vonalon 20 km-en ma is van személyszállítás. A vonal teherszállítási szempontból jelentős lehet (úgy is, mint Budapestet elkerülő villamosított vonal), így fenntartása mindenképpen indokolt. A vonalon kétórás ütemű Aszód és Vác között közlekedő személyvonatokat javaslunk.
Az ország több pontján szüntették be a személyszállítást olyan vonalakon, ahol a személyforgalom, ha nem is volt tömeges, de a jelentéktelennél azért több volt, a pályákat pedig a teherforgalom miatt azóta is fenntartják. Minden ilyen vonalon javasolt a személyszállítás visszaállítása, hisz a vasúti infrastruktúra fenntartásának magas költségei miatt a vasút, mint ágazat rendkívül magas fixköltség-arányos üzem. Így ha döntés születik egy vonal üzemben tartásáról, akkor célszerű azt ki is használni, és személyszállítást is végezni, hisz az már csak a változó költségeket tekintve könnyebben megtérülhet. A 45-ös és a 77-es vonalakat követően a visszaállítás szempontjából releváns kategóriába tartozik a 4-es vonal (Almásfüzitő-Esztergom között, Komárom-Esztergom vonatokkal), a 47-es vonal (Godisa-Komló, lehetőleg Dombóvár-Komló vonatokkal).
Rövidtávon ki kell alakítani azt a mellékvonali üzemeltetési rendet, amely lehetővé teszi, hogy a korábbinál kisebb létszámú személyzet jelenlétével, költséghatékonyabb módon, mégis magasabb szolgáltatási szint legyen elérhető. Ahol szükséges, az adott nagyváros elővárosi közlekedésének részévé kell tenni a vonalat, ilyen pl. a Pécs-Pécsvárad vagy a Debrecen-Létavértes vonalszakasz is.
Bízunk benne, hogy a mellékvonalak menetrendjével, állomásaik rendbetételével és a továbbiakban megnyitni javasolt mellékvonalakkal kapcsolatos felvetéseinket a minisztérium támogatja, és az intézkedéseket meghozza. A vasútvonalak újbóli megnyitását korszakváltást jelentő szimbolikus értékű döntésnek tartjuk, hiszen így évtizedek után megfordulhat a vasút leépítését jelentő kormányzati trend, hibás és rövidlátó közlekedéspolitika. Természetesen a magyar vasút gondjainak megoldásához a mellékvonalak újranyitásán, menetrendjeik javításán és állomásaik rendbe tételén túl számos más intézkedés szükséges. Ahogy a Bajnai-kormány vasútromboló intézkedéseit értékelő sajtóközleményünkben 2010 elején írtuk:
„Egyesületünk számos javaslatot kidolgozott az elmúlt években: a teljes országra kiterjedő ütemes menetrendet, járműelosztási terveket. A MÁV mai helyzetében azonban ezek önmagukban nem elegendőek: mélyreható és a rendszer működésének egészét érintő változtatás szükséges ahhoz, hogy a magyar vasút felzárkózhasson Európához. Ehhez számos intézkedés szükséges: a vasúti és helyközi közlekedés tarifarendszerének teljes átdolgozása, a városok helyi közlekedésével és a Volán-társaságok menetrendjeivel és tarifáival összhangot biztosító közlekedési szövetségek megalakítása. A MÁV működése önmagában ezer sebből vérzik: a másutt értékes kereskedelmi központként és csomópontként működő vasútállomások mára a balkáni szóval sem leírható szociális gettókká váltak, a cég minden szintjét áthatja a pazarlás, a tízmilliárdokért megvett motorvonatokat a társaság képtelen üzemeltetni, a menetrend kialakításától kezdve a rendkívüli forgalmi helyzetek kezeléséig bezárólag az utas érdeke a szervezet ezernyi szereplőjének önérdeke között elvész. A VEKE a megoldást a MÁV személyszállító és pályavasúti cégeinek – most [2010 elején] elmaradó – teljes szétválasztásában, továbbá a megrendelői kontroll erősítésében látja. A közszolgáltatás értelme az utas kiszolgálása, megrendelője azonban a miniszter. Ha a Kormány a hatalmát rombolásra és pénzszivattyúzásra használja, annak az eredménye a mai MÁV. Ha azonban erős megrendelőként fellép, motiválja a közszolgáltatót az utasszám növelésére, a színvonal javítására és nem hagyja, hogy a menetrendet üzemi önérdekek alakítsák, a fejlesztési pénzeket az utasok számára láthatatlan módon elszórják, a vasútállomásokat pedig hagyják lezülleni, akkor történhet érdemi változás. És ez messze nem pénzkérdés.”
Bízunk benne, hogy a fenti elveknek megfelelően a mellékvonalak üdvözlendő megnyitása után a MÁV utasközpontú szolgáltatóvállalattá átalakítására, a vasút versenyképességének érdemi javítására is sor kerül. Egyesületünk a jövőben is a közösségi közlekedés jövőjét szolgáló intézkedésekhez minden szakmai segítséget és közreműködést megad és áll a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium rendelkezésére, vasút-stratégiai szakmai dokumentumainkkal e folyamathoz érdemi hozzájárulásunkat felajánljuk.
Budapest, 2010. június 20.
Vitézy Dávid sk.
elnökségi tag
Markovics Ernő Gábor sk.
elnök